Sokan nem is tudják, hogy az ember, aki az utóbbi kb. 15 év legnagyobb EDM-slágereit írta, nem a saját nevén zenél. Pedig így van, és most, hogy kint van a 96 Months című lemeze, érdemes átnézni, hogyan jutott a csúcsra
Az ember hajlamos megfeledkezni arról, hogy 2007-ben hogyan robbant be Calvin Harris karrierje pár olyan dallal, amit most már nem is hajlandó elővenni. És lehet, hogy arról is megfeledkezett mindenki, hogy tulajdonképpen bármennyire is tűnik úgy, hogy egy teljesen átlagos néven zenél, a Calvin Harris név valójában nem a születési neve. Az úriembert Adam Richard Wilesnak hívják, és már igen korán rájött, hogy ő tulajdonképpen DJ szeretne lenni, és nem úgy, mint az átlagos fiatal önjelölt DJ-k, ő nem várja meg, amíg a sült galamb a szájába repül. Bár a foci is vonzotta, a kedvence Steve Macnaman volt, nem nagyon látta magát a pályán, a DJ-pultok mögött viszont annál inkább. Csak hát az utóbbiból is kellett volna egy.
Lakóhelyén, Dumfriesban, a skót kisvárosban már 14-15 évesen melókat vállalt a helyi szupermarketekben és egy halfeldolgozó-üzemben, hogy megvehesse első felszerelését, amellyel zenéket is tud gyártani. 1999-ben, 16 évesen már voltak is dalai, amik sok vizet nem zavartak ugyan, de arra jók voltak, hogy megtanulja, milyen feldemózni bármit a hálószobájában. Saját bevallása szerint ezen időszak alatt kifejezetten antiszociálissá vált, ami rá is nyomta a bélyegét a későbbi személyiségére.
2002-ben már elég profi szinten űzte az ipart, annyira, hogy ki is hozott két dalt vinylen, Stouffer néven. A még ekkor is csak 18 éves DJ a Da Bongos és a Brighter Days című dalokkal nem váltotta meg a világot, pedig a dalok egyáltalán nem rosszak, sőt, igazából annyira jók, hogy maga Adam is úgy gondolta, itt az ideje bevenni velük a világot, elindult hát Skóciából Londonba, hogy megnézze, mi történik a klubokban.
A srác minden erejével azon volt, hogy tanuljon és melót szerezzen, de a klubokban számára semmi sem történt, mármint amivel komolyabb pénzeket tudott volna szerezni, a kiruccanása azonban egyetlen dologra mindenképpen jó volt. Ott tartózkodása alatt elkészült a Let Me Know című dala Ayah Mararral, amely felkerült egy válogatásra. Mivel ez közelről és távolról sem hangzik úgy, mintha megélhetést is biztosított volna számára, visszatért Dumfriesba, hogy otthon zenéljen, a dalait pedig feltöltse Myspace-re, hogy aztán meglepő módon el is induljon vele a szekér.
Egyre népszerűbbé vált, ami felkeltette a Global Gathering dance fesztivál egyik emberének figyelmét is, aki épp akkor alapított menedzsment-céget, és épp kellett volna neki legalább egyetlen ígéretes DJ-producer, akivel elindulhatott volna. Ez az ember, Mike Gillespie megfogta az isten lábát a sráccal, aki azóta is Calvin Harris menedzsere.
Adam tovább gyártotta a dalokat, majd felvette a Calvin Harris művésznevet, mert sokkal univerzálisabbnak tartotta, mint a sajátját. Azt akarta, hogy az embereknek a neve hallatán ne egyből egy fehérbőrű, skót srác jusson eszébe, hanem akár egy klasszikus soul-előadó, ami azért sem volt éppen hátrány, mert az első dalát sokkal inkább tartja soulnak, mint bármi másnak. Így megszületett Calvin Harris, akiről kevesen tudják, hogy nem művésznév, és ezt maga Adam is rettentően bánja. Sokan ugyanis Calvinnek szólítják, ő azonban nem jól reagál erre, hiszen olyan, mintha az alteregójával akarnának beszélgetni, aki csak a színpadon létezik. A nevet eredetileg poénnak szánta, aztán ráragadt, azóta pedig már az egész világ így ismeri.
Ahhoz viszont, hogy megismerje, kellett egy jó lemez és néhány sláger. Adam 2006-ban leszerződött az EMI Publishinghoz és a Sonyhoz, majd 2007-ben meg is érkezett az I Created Disco album, rajta a The Girls és az Acceptable in the 80s, amelyek gyakorlatilag kifolytak a zenetévékből. Vicces, hogy Adam az egész lemezt egy Amiga 1200-on rakta össze, ami nem feltétlenül hangzik jól, de hát ha az ember tehetséges, akkor bármilyen eszközt jól tud használni arra, hogy élvezhető zenét adjon ki, amelyekből slágerek is lesznek.
A még mindig csak szárnyait próbálgató Calvin Harris nem várt helyről kapott melót, még 2007-ben ugyanis megkereste Kylie Minogue, hogy ugyan rittyentsen már össze neki pár dalt, mivel az akkor készülő lemezére, az X-re keresett tehetséges producereket. Kylie két dalt küldött át neki, majd megszületett a Heart Beat Rock, valamint az In My Eyes, amely aztán az énekesnő egyik legnagyobb slágerévé emelkedett. Adam azt mesélte, hogy teljesen szürreális élmény volt Kylie-val dolgozni, és annyira ideges volt a találkozójuk előtt, hogy kénytelen volt meginni pár pohárral előtte, amivel oldhatja a feszültséget.
Innentől viszont végképp beindult a buli. Adam már fesztiválokon játszott, akkor még zenekarral, élőzenés verzióban, miközben olyan előadók keresték meg, mint Róisin Murphy, Sophie Ellis-Bextor, Kelis, az All Saints, a Jamiroquai vagy a Groove Armada. Nem csak elismert előadó és dalszerző lett, de remixkészítő félisten is, aki egymagában képes összedobni komplett albumokat, a hangja is elég jó, de valahogy akkor emelkedett még magasabbra a csillaga, amikor vendégelőadókat hívott magához.
Még 2008-ban összeborult Dizzee Rascallal, kijött a Dance wiv Me, és ez el is hozta neki az első listavezető pozícióját, és aranyba öntött szakmai elismeréseket is, hiszen miatta nyert a Brit Awardson, de még egy Ivor Novello-díjra is jelölték miatta. 2009-ben jött ki második lemeze, a Ready for the Weekend, ami nem meglepő módon egyből a listák élén nyitott, rajta olyan slágerekkel, mint az I’m Not Alone, a címadó Ready for the Weekend és a Flashback. Ez az album már kissé messzebb esett az I Created Disco kócosságától, tökéletesre polírozott EDM-slágerekkel volt tele, amely hatalmas rajongótábort vonzott be, közben pedig a pénzcsörgés-generátor hangjai sem akartak nagyon csitulni.
Adamből szupersztár lett, de ezzel egyidőben visszalépett az énekesi pozíciójából is, ugyanis a You Used to Hold Me kislemezre másolása után nem akarta többé hallatni a hangját a dalaiban, inkább másokat kért fel arra, hogy énekeljenek vagy rappeljenek neki. Innentől kezdve nem akart többé élőzenés koncerteket adni, inkább DJ-ként pozícionálta át magát. Állítása szerint azért volt szüksége erre, mert nagyon elfáradt a koncertezéstől, és elég nehezére esett mindig formába hozni magát, hogy jól énekeljen. Jobb énekhangokat akart, amiket meg is kapott. Azért még 2009-ben beugrott Tiesto Kaleidoscope című lemezére énekelni, a Century tényleg olyan, mintha a saját dala lett volna.
Az újratervezett Calvin Harris sikerre volt ítélve. Dizzee Rascallal összehozták a Holidayt, ami listavezető lett, újra együtt dolgozott Kylie-val, fellépett „előzenekarként” Rihanna Loud turnéján, majd 2011-ben rászabadította a világra 18 Months című lemezét, rajta olyan gigaslágerekkel, mint a Bounce, a Feel So Close, a Sweet Nothing, a Drinking From the Bottle, a We’ll Be Coming Back, a Thinking About You és az I Need Your Love. A Rihannával közös turné pedig meghozta a közös meló lehetőségét is, amiből megszületett a We Found Love és a Where Have You Been. A csapból is Calvin Harris-dalok folytak. Meg is jött az első Grammy jelölés és az Ivor Novello-díj is.
Ha valaki sikeres remixet akart, az biztosan Adamet hívta, közben azért volt ideje saját dalok összerakására is. 2014-ben érkezett a Motion album, ami szintén tele volt slágerekkel, olyanokkal, mint a Blame, az Under Control, a Summer, a Pray to God, az Outside és az Open Wide. Nem volt már nagyon olyan előadó a popszakmában, aki ne akart volna együtt dolgozni vele. Gwen Stefanitól a Hurtsig mindenki örömmel vonult vele stúdióba, Adam pedig szállította a toplistás dalokat. A Disciplessel közösen is sikerült atombombát robbantania, a How Deep Is Your Love az év egyik dance slágere lett, a Taylor Swifttel közösen írt This Is What You Came For-t pedig Rihanna repítette az űrbe. Calvin Harris neve egyenlő lett a biztos sikerrel.
Ebbe azonban bele lehet fáradni. 2017-ben épp ezért Adam kihozott egy tőle teljesen szokatlan lemezt. A Funk Wav Bounces Vol. 1 tele volt funk- és diszkódalokkal, és bár annyira sikeres nem lett, mint elődei, azért a Feels szépen bekúszott a rádiókba, a lemezre pedig olyan előadók jöttek el segíteni, mint Katy Perry, a Migos, Pharrell, Frank Ocean, Ariana Grande, Snoop Dogg, John Legend vagy Travis Scott. A lemez második részére egészen 2022-ig kellett várni, a Funk Wav Bounces Vol. 2 viszont annak ellenére sem szólt nagyot, hogy olyan nevek szerepelnek rajta, mint Dua Lipa, Latto, Snoop Dogg, Charlie Puth, Justin Timberlake, Halsey, Pharrell vagy Busta Rhymes.
De mi történt addig, amíg eljutottunk a második részig? Adam visszatért ahhoz, amiért a legtöbben szerették. Slágerlistás EDM-dalokat gyártott mindenkivel, aki szembe jött, és mindenkinek, aki szereti. Ezek a dalok azonban nem végezték lemezen. Legalábbis egészen 2024-ig. Ekkor jött ki ugyanis a 96 Months, amelyre a DJ összeszedte azokat a dalokat, amiket az utóbbi években kiadott, de nem kerültek fel albumra, hiszen nem is adott ki egyet sem a Funk Wav Bounces második részén kívül, amire nem illettek volna.
A 96 Months éppen ezért tele van jól ismert slágerekkel, olyanokkal, mint a Sam Smith-szel közös Promises, a How Deep Is Your Love, ami furcsamód most először került lemezre, a This Is What You Came For Rihannával, a Dua Lipával közös One Kiss, a Rag’n’Bone Mannel felvett Lovers in a Past Life, de még az a 2016-os My Way is, amelyen Adam újra énekesi szerepet vállalt. Nyilván nem lett volna az igazi egy új album új dal nélkül, a Free tölti be ezt a szerepet, amelyen újra Ellie Gouldinggal dolgozott együtt, de nem ez az egyetlen közös daluk itt, kettejük együttműködéséből még a Miracle is felfért az albumra.
Adam azonban érezhetően nem tud már csak és kizárólag EDM-ben gondolkodni, néha pedig úgy is kicsúszik egy-egy soulosabb, funkosabb dal, hogy az nem vár meg egy újabb Funk Wav… lemezt. A Weeknd-del közös Over Now simán felférhetett volna a 2022-es Vol. 2-re, de mégis ide kívánkozott és kicsit változatosabbá is teszi az albumot. A producert érezhetően mostanában inkább a ’90-es évek hangszerelési megoldásai inspirálják, ami megint érdekes dolgokat hozhat magával. Sokat foglalkozik azzal, miért is kezdett zenéket írni sok-sok évvel ezelőtt, a sok gondolkodás közben pedig Love Regenerator néven elkezdett tradicionálisabb, old school dance dalokat írni, amelyek néha még a drum & bass felé is kacsintgatnak. Szóval megjósolni sem lehet, mit hoz a jövő Adam számára. De az biztos, hogy nem mostanában fog visszavonulni.
Hauschel Tamás / Kultpilóta
