A Hurts angol szintipop párosa már hetedik éve ”olvas” szentimentális, szeretéhes rajongóik szívében és lelkivilágában, majd önti fenséges dalokba azok tartalmát. Theo Hutchcraft és Adam Anderson megosztottak néhány háttérinfó-morzsát legújabb, szeptember 29-én napvilágot látott albumukról.
A 2010-es Happiness, a 2013-as Exile és a 2015-ös Surrender hagyományát követő, ám némileg bátrabb, kísérletezőbb ösvényre lépett Desire írása közben Theóék zenéjük és saját maguk új oldalait térképezték fel. „Azt hiszem, mikor írjuk a dalokat, olyankor összegyűlik egy csomó szerzemény, és csak azt követően érezzük meg, hogy összességében milyen érzelmeket közvetítünk. Mert az alkotás fázisában ezt nem tervezzük el előre, egyszerűen maguktól megszületnek.” – mesélte az énekes. „Ezen a lemezen kipróbáltunk néhány új technikát, némileg kimozdultunk a szokásos dalírói komfortzónánkból. Különböző loopokkal és basszus hangzásokkal kísérleteztünk, de zöld utat adtunk minden zenei különlegességnek, ellentétben azzal, ahogy eddig – meglehetősen hagyományos módon – írtuk a dalokat. Nagyon felszabadító volt számunkra, hogy új utakra léphettünk, ettől lesz a produkció friss és izgalmas. Szerintem ez hallható is a lemezen.”
Az album címe a maga egyszerűségében a lehető legtalálóbb elnevezése a szenvedélyben túlcsorduló dalcsokornak. „A ”desire” ( = vágy) egy meglehetősen erős, heves kifejezés, jó energiákat közvetít, van benne valami sötét és szenvedélyes. Azt gondoltuk, hogy bátor, feltűnő cím lenne belőle. Ha meghallgatod az albumot, valamennyi számban megtalálhatod a vágy, a vágyakozás elemeit.”
A páros április végén adott először ízelítőt a készülő anyagról: a Beautiful Ones klipjét – amely az egyéniségeket ünnepli, és amelyet mára több mint 4.4 millióan láttak – maga Theo írta, ráadásul a főszerepet is magára vállalta. „A Beautiful Ones-t választottuk az első single-nek, mert jó kezdésnek éreztük. Ez egy igazán bátor, erőteljes dal, úgy gondoltuk, hogy közel kerül majd a régi és az új rajongók szívéhez is. Amikor ötleteltünk a videóklippjével kapcsolatban, a kettő együtt nagyon erős és izgalmas kezdésnek tűnt, alig vártuk, hogy megjelenjen a kisfilm és eggyé olvadjon a hang és a kép.”
A 13 fájdalommal és vággyal fűtött melódia közül az egyik friss gyöngyszemet különösen a szívükbe zárták. „Az album Chaperone című dalára nagyon büszkék vagyunk. Ez egy elég érdekes szerzemény. Nagyon minimalista, sokban hasonlít a régi dalainkra. Szerintem benne van az a sok év, amit közös dalírással töltöttünk, és ez a tapasztalat vezetett minket ahhoz, hogy valami igazán kiegyensúlyozottat és bátrat alkossunk, telve önbizalommal. Szóval erre a trackre meglehetősen büszkék vagyunk.”
A srácok korábbi bombaslágereikről sem feledkeznek meg. Időközben rájöttek, hogy ezeken a dalokon nem fog az idő. Újjászületnek, akárhányszor egy új rajongó fülébe fészkelik magukat, de akkor is, amikor egy régebbi Hurts-fan életének újjabb epizódját festik alá. Valahányszor felcsendülnek, akár a duó, akár a közönség szájából, misztikus atmoszféra tölti meg a levegőt. „Ami igazán érdekes, az az, hogy ahogy az idő telik, és az olyan dalaink, mint a Wonderful Life, a Stay vagy a Somebody To Die For ”öregszenek”, egyre több emlék köthető hozzájuk, és minden alkalommal, amikor előadjuk őket, jobbá válnak, más módon halljuk őket. Mikor tavaly turnéztunk és visszahallottuk ezeket a számokat a közönségünktől, több szenvedély volt bennük, mint valaha. Mindig egy nagyon erőteljes pillanat, mikor rájövünk, hogy ezek a dalok még mindig jelenthetnek új dolgokat az emberek számára, együtt ”utazhatnak” az életükkel. A Stay egy speciális gyöngyszem, több szempontból is kötődünk hozzá érzelmileg. A koncepciója miatt is, és főleg amiatt, amit ”tett” értünk, de most már a közönséghez tartozik, az ő daluk, és visszahallani tőlük egy nagyon különleges érzés.”