Szeress reám címmel július közepén debütált a szintipopban utazó Amigod legújabb videója, és ez az utazás szó szerint értendő: a történet a napsütötte Tenerifén indul, hogy aztán megérkezzünk a 80-as évek panelforgatagába – abba a korba, amit a zenekar a leginkább magáénak érez. A Köteles Leander vezette csapat eddigi legnagyobbszabású klipjének műhelytitkairól beszélgettünk a készítők egyikével, a Mihaszna Film mindenható duójának oszlopos tagjával, Nagy Viktorral.
Miért éppen Tenerife?
Az utóbbi pár évben elég sokszor megfordultam arrafelé, hónapokat is laktam ott egy huzamban más jellegű videós munkákból kifolyólag, amit régi cimborámmal, Karsai Viktorral nyomattunk. Ennek köszönhetően nagyon részletes helyismerettel rendelkeztünk, na meg ez egy igazán különleges hely, és a legjobb látnivalók ingyen vannak. Emellett a környezet sokban emlékeztet a hasonló éghajlatú Miamira, ami csak még inkább erősítette a retrowave-hatást.
Mennyiben más külföldön forgatni, mint Magyarországon?
Kalandosabb, azt mondanám. Alapvetően mindenhol konstruktívan álltak hozzá a dologhoz – csak egy példa: egyik este a klipben látható éjszakai városi kilátás helyszínét kerestük 3 autóval, melyből az egyik a sárga chevrolet volt, a másik kettő meg valami szakadt csotrogány, és pont a helyi Rózsadombon kanyarogtunk, ami egy eléggé fancy környék. A rend éber őrei (privát biztonsági szolgálat) viszont gyanúsnak találta ezt a 3 járgányt egy flottában, én meg ráadásul gyalogosan, egy atom mocskos fehér atlétában (aznap forgattunk a sárga autóval a sivagatban) sietve keresgéltem kilátást találni: naná, hogy betörőknek néztek (nevet). Megállítottak, jött egy kis magyarázkodás, de amikor megtudták, hogy a szándékaink tiszták, ők maguk vezettek minket a környék legszebb kilátójához, és kívántak sok szerencsét. Szóval az idegen terep miatt általában kalandos és izgalmas, de bárhol jártunk eddig a világon, a legtöbbször segítőkész emberekbe botlottunk.
Mennyire kellett munkára kényszeríteni Czifra Miklós gitárost és Köteles Leander énekest ilyen környezetben? Nem akartak folyton ellógni?
Totálisan nem, full rajta voltak a témán, szerintem imádták az egészet, akárcsak mi (nevet). Ilyenkor nagyon fontos, hogy előadó és „kivitelező” egyaránt szeresse a projektet, és maximálisan higgyen benne. Mivel nem az első közös melónk volt együtt (és remélhetőleg nem is az utolsó), már félszavakból is megértettük egymást a legtöbb esetben.
Ti mennyire éreztétek magatoknak az alapkoncepciót jelentő 80-as éveket? Nagyon utána kellett ásnotok, vagy sok minden jött magától?
Hozzánk mindig is nagyon közel álltak a 80-as évek. Egyrészt most érett be igazán az akkori filmek 2000 utáni jóslatainak egy része, egy másik részük meg bájos nosztalgiává avanzsálódott. Akárhogy is, minden művészeti és technológiai ágazatban forradalmi és innovatív, értékben gazdag volt a 80-as évek. A keleti blokkban nyilván ez összemosódik a 90-es évekkel, és mi persze ebben nőttünk fel, akárcsak az egész Amigod legénysége, szóval igazából senkinek nem kellett túlmagyarázni semmit. Csak nyerítettünk hangosan a folyamatosan felmerülő újabb gegeken.
A tenerifei jelenetsor kazetta-dealere honnan került képbe?
Na, az egy vicces sztori volt (nevet). Tudtuk, hogy az egyetlen hely, ahol tutira lehet kazettát kapni, és kicsit azért lepukkant is, az a bolhapiac. Az ottaniak persze derék kanárió létükre ebből is fesztivált csinálnak, szóval kapásból azzal kezdődött, hogy minden piaclátogató ingyen sört kap. Emellett megjelentek random idős román házasok, akik táncra perdülve ölelgettek minket, és magyarázták, hogy a legnagyobb gazdagság a fiatalságunk… és ebbe a szürreálisan kellemes életképbe egyszer csak besétált a Snoop Doggra rendkívül hasonlító figura, aki pont akart szerepelni a videóban, és jó fej módon elvállalta a dealer szerepét. Sok minden teljesen random történt, és ez szerintem elengedhetetlen ahhoz, hogy az ember érdekes snitteket rögzítsen a kamerájával.
A kezdeti „vissza a jövőbe/múltba” feeling a felétől egy akciófilmbe vált át. Ez volt az eredeti koncepció, vagy időközben módosult az irány?
Végig ez volt a koncepció, egy kicsit kapkodós, trailer-szerű, átfogó képet akartunk mutatni arról, milyen lett volna a 80-as évek a synthwave stílus szűrőjén keresztül a keleti blokkban. Hogy hogyan magyaráznánk el ezt egy nyugaton szocializálódott egyénnek, akik totálisan nem értik mondjuk a pult alatti banán, vagy a szomszédok rettenet akciójeleneteinek varázsát. Persze a jelenetek egy részét a már említett randomitás-faktor miatt nyitva hagytuk, mert tudtuk, hogy a legaljasabb ötletek forgatás közben/után születnek majd…akárcsak a szomszédokos poén esetében (nevet).
Mennyi utánjárással és háttérmunkával járt ennyi 80-as évekbeli tárgyat, kelléket és utalást összegyűjteni a forgatáshoz?
Nem gondolnád, de rengeteggel… sajnos nagyjából mostantól már kiemelten retrónak számít az összes akkori ereklye. 5 éve még fillérekért lehetett volna egy Ladát szerezni, amit akár szakadékba is lehetett volna dobni. Ma már oldtimerek ezek a járgányok, és iszonyat nehéz akár kibérelni is őket, ebből is volt nem kevés kaland… a bútorokra, kellékekre, helyszínekre kellett még sok figyelmet fordítani, a ruhák viszont reneszánszukat élik, és nem volt nehéz hozzájuk jutni – bár tény, hogy sokat köszönhetünk Nikinek (Nikolette Boutuqie) és a Jajcicának a kiváló darabokért. Akárcsak a rengeteg barátunknak, akik háttérszereplőként részt vettek a forgatáson.
Melyik Amigod zenészben szunnyad leginkább titkolt színészi véna?
Szerintem mindegyik tagban, főleg azért, mert valahol magukat kellett adniuk. Kivéve talán Jingis-t (Fábri András gitáros), aki ugyan EasTernminator a klipben, de amúgy kenyérre lehet kenni, és távol álljon tőle, hogy bárkit tetőkről hajigáljon le (nevet).
Mi az, ami véleményetek szerint a fiatal közönséget – azokat, akik még nem éltek a 80-as években – megfoghatja a videóban?
A retro mindig vonzó, illetve a mostani fiatalok (értem ez alatt a 18 év körüli korosztályt) már elképesztően őskori romantikaként élik meg az analóg kort. Viszont aktív még az a generáció is, aki a 80-as évek hatását megélte, és szintén aktív zenefogyasztó… szürreális szituáció (nevet). Emellett pedig a 80-as évek elvitathatatlan értékei szükségszerűen bevonzanak műértő nézőket/hallgatókat. Vannak azért felülmúlhatatlan és megkerülhetetlen klasszikusok ebből az időszakból bőven.
Ha már itt tartunk: mitől él ennyire erősen a magyarokban a nosztalgia a 80-as évek iránt?
Valószínűleg a fentebb említett indokok miatt, illetve hogy a keleti blokkban kitolódott a 80-as évek majdnem 2000-ig (még ekkor is rengeteg lejátszást kaptak a retroslágerek a leghallgatottabb hazai rádiókban), szóval a határ még inkább elmosódik esetünkben.
Hova helyezitek a Mihaszna Film munkásságában a Szeress Reám klipjét?
Mivel az alapötlet házon belül született, ezért főleg, de Amigod oldalról is mindenki hitt az ügyben, és elképesztően fülbemászó slágert írtak, amit azóta is dúdolunk… kösz szépen, Leander (nevet).
A forgatás és az utómunka is abszolút favorit volt számunkra, rengeteg szakmai és erőforrásbeli kihívást tartogatott, és öröm volt helytállni. „Jó mulatság, férfi munka volt”.
Ha újra forgathatnátok/rendezhetnétek egy 80-as évekbeli kultfilmet vagy videóklippet, melyikre esne a választásotok?
Ha klip, akkor mindenképp az Erasure – Always remake: gyerekként megfagyott bennem a vér, amikor a hószörny megjelent (nevet). Filmből pedig egyértelműen a Dűne (1984, David Lynch), melyből egy korábbi klipünkben elég sokat is merítettünk.
A Szeress reám werkfilmjének első része:
Fotók: Lőrinczi Mirjam, Lerch Péter, Rófusz Gergő