Van az úgy, hogy az ember rongyosra hallgat egy dalt, de fogalma sincs, ki is készítette. Jó eséllyel így lehetsz a Friday-jel. Riton dala ugyanis mindent vitt, de vajon tudod, ki az a Riton? Valószínűleg nem, pedig meglepő, milyen kalandos a karrierje.
Friday. Egy dal, amit szinte mindenki hallott Ritontól. Egy track, ami elképesztő magasságokig jutott, csak Magyarországon 16 milliónál is többször indították el a streamszolgáltatóknál, ami embertelen nagy szám. Riton és a Nightcrawlers közösködése tavaly gigaslágerré vált, de valószínűleg a legtöbb embernek fogalma sincs, hogy Riton, azaz Henry Smithson ki is valójában, és hogy még annak is közel kerülhet a szívéhez, aki egyébként nem annyira szeretné beiktatni a mindennapjaiba a dance slágerek korlátlan fogyasztását.
Henry karrierje ugyanis tele van érdekes fordulatokkal, és köze van olyan előadókhoz is, akikre az ember álmában sem gondolna. Szóval nem, nem a Friday volt az első nagy dobása. Riton karrierje bő két évtizeddel ezelőtt indult, amikor Henry végzett az egyetemen, majd egyből alapított egy kiadót, aztán Newcastle egyik klubjában kezdett DJ-zni. 2001-ben kihozta első lemezét Beats du Jour címmel, 2004-ben pedig a másodikat, a Homies and Homost, amin meglepő, de még The Cure-feldolgozás is szerepelt, ráadásul a Killing an Arab című dalból, ami maradjunk annyiban, nem éppen a DJ-k legnépszerűbb választása egy Cure-remixre, de hát ilyen az, amikor az embernek jó az ízlése, és tud választani.
Egy évvel később Henry és Ben Rymer, az egykori Fat Truckers duó egyik fele megalapították a Gucci Sound Systemet, majd hogy ne legyen unalmas az életük, bár eddig még ellenfényben nézve sem volt az, nyitottak egy saját klubot Londonban, ahol olyan nevek kevertek időnként, mint a 2 Many DJs vagy Mylo. Aki esetleg arra számítana, hogy egy újabb fura csavar jön, az nyugodtan kezdjen el lottózni, Henry ugyanis 2006-ban Stephen és David Dewalee-val, azaz a Soulwaxszel összehozott egy krautrock-bandát Die Verboten néven. 2007-ben azt mesélték, hogy érkezik egy EP, ami most már tényleg majdnem készen van, bármelyik pillanatban kihozhatják. Ez annyira nem jött össze, hogy az EP albummá duzzadt, majd sok ígérgetés után 2015-ben jött ki, de legalább humoruknál voltak, mivel a lemez a 2007 címet kapta.
Közben Riton felvette az Eine Kleine Nacht Musik művésznevet is, majd 2008-ban ezen a néven is kihozott egy albumot. Bár közben folyamatosan adott ki dalokat ilyen-olyan néven, Riton az első nagy sikereit 2016-ban érte el, amikor kijött Rinse & Repeat című trackje Kah-Lóval. Nemcsak slágerlistássá vált, de egy Grammy-jelölést is sikerült bezsebelnie vele, ráadásul felkerült a Forza Horizon 3 játék soundtrackjére is, amivel egy újabb közönséget sikerült elérnie. A Rinse & Repeat jelenleg 10 milliós nézettségen áll a YouTube-on, ez mondjuk semmi a Friday 121 milliós nézettségéhez képest, de valljuk be, azért így is elég szép teljesítmény.
A Friday-re egyébként kifejezetten büszke Henry, és jó élményként maradt meg benne a közös munka a Nightcrawlersszel: „Szerintem ez egy nagyon egyedi track. A csillagok együtt álltak. Igazából mindig így szeretnénk dolgozni. Mindig valami különlegeset szeretnénk alkotni. Most már tényleg azt tehetsz, amit csak akarsz, és ez felszabadító. Ez csak popzene, annak pedig felszabadítónak kellene lennie” – nyilatkozta a dal megjelenése után.
De Ritonról van szó, szóval újabb furcsa fordulat érkezik a kettes vágányon, Henry ugyanis a Friday sikerei után újra Gucci Sound System néven egy olyan előadóval dolgozott együtt, akinek felbukkanására senki sem számított: a Pulp egykori (illetve pontosabban mostanában visszatért) frontembere, Jarvis Cocker ugrott be egy trackre, amit szerényen csak a világ első fenntarthatósági klubslágereként aposztrofáltak. Jarvist nem nagyon lehetett korábban DJ-kkel látni együtt, de jól állt neki a stílus. A Let’s Stick Aroundot az ENSZ 26. klímaváltozási konferenciájára, a COP26-ra időzítették, a klipjét 2 nap alatt forgatták, és olyan erő van benne, hogy bármelyik DJ szettjét feldobná. Gigaslágerré ugyan nem vált, mint a Friday, de azért sokan megszerették. Közben azonban akadt egy kis gond.
Ritont ugyanis kissé aggasztotta a Friday sikere, mert fogalma sem volt, mi lenne a következő logikus lépés. Már csak azért is, mert ő olyan dalokat akar szerezni, amire mindenki emlékezni fog. „Csak menni akarok előre, nagyobb sikereket szeretnék, még több dalt, olyanokat, amikre az anyám is büszke lehet, amikor meghallja őket a rádióban. Érdekes ez egyébként. A nővérem idősebb gyerekei ismerik a dalaimat. Az unokatesóm gyerekei mondták, hogy többen hallgatnak havonta, mint KSI-t. Én meg úgy vagyok vele, hogy oké, de biztos meg tudna verni Call of Dutyban!” – mondta.
Call of Dutyzni sokan tudnak, de százmilliós nézettségű slágereket gyártani nem. Szóval Ritonnak nem kell szégyenkeznie, és aggódnia sem, mert már a Friday óta bebizonyította, hogy képes nagyon jó dalokat szerezni, olyanokat, mint a Come With Me vagy az I Don’t Want You. Dolgozott már Dua Lipával a Silk Cityvel közös Electricityn, ami hogy-hogy nem, még egy Grammyhez is juttatta. Szóval az anyukája is büszke lehet rá. Hadd szóljon az a rádió hangosan.
Szerző: Hauschel Tamás
