Vannak azok az színészek vagy énekesek, akiket tudod, hogy ismersz, csak épp nem tudod, honnan. Amikor azonban rájössz, azonnal a fejedhez csapsz. Hát persze! Hiszen lehet, hogy csak pár sort kapott, mégis emlékszel rá. Ray Dalton pont ilyen.
Az ő sztorija azonban egy kicsit más, mint az átlagé. Dalton ugyanis teniszedzőből lett sztár, de igazából az egész világ a hangját ismerte meg, és nem a nevét. Hiszen valljuk be, akármennyire is világsláger Macklemore és Ryan Lewis Can’t Hold Us című opusza, a dalt többnyire csak nekik tulajdonítják, és elfelejtik, hogy a refrént nem ők, hanem egy harmadik tag énekelte. Ő volt Ray Dalton, aki persze nem nulla tapasztalattal esett be Ryan Lewis stúdiójába, hiszen már hat éves kora óta énekel, ekkor csatlakozott tanára hatására egy seattle-i kórushoz. De legtöbbször mégis anyja mellett énekelt a kocsiban, aki nem volt zenész, mégis örömmel hallgatta, ahogy a kis Ray a kedvenc dalait meglepő pontossággal dalolássza.
16 éves korában megfordult körülötte a világ, még akkor is, ha nem hangzik a vele történt változás túl nagynak. Csatlakozhatott a Total Experience Gospel kórushoz, ami saját bevallása szerint megváltoztatta az életét. Itt lett belőle profi előadó, itt szerzett rengeteg tapasztalatot, amelyet később kamatoztatni is tudott. Pedig eleinte nem ment számára könnyen a dolog. Kellő mennyiségű önbizalmat kellett gyűjtenie, és meg kellett találnia az útját előadóként.
Közben azonban nem felejtett el másik szenvedélyének sem hódolni: a tenisznek. Dalton profi játékos, ráadásul teniszoktatóként is dolgozott, amelyet fájó szívvel abba kellett hagynia, amikor kiderült, hogy nagyon sok keresnivalója van a popbizniszben, és azt kellene teljes állásul választania. Nem volt egyértelmű, hiszen mindkét szenvedélyét egyformán szerette, de nem volt már lehetősége mindkettőt professzionális szinten űzni.
Dalton talán sportmúltja miatt érzi úgy, hogy leginkább sportindulókat szeret írni, na meg partihimnuszokat, csak éppen ritkán adódik alkalma rá. Arra viszont adódott lehetősége, hogy együtt dolgozzon néhány seattle-i rapperrel, ami annyira jól sült el, hogy ráírt Facebookon egy szintén helyi arc, bizonyos Ryan Lewis, hogy ugyan ugorjon már be hozzá, és kedves barátjához felénekelni egy-két dalt.
Mondjuk úgy, hogy jól sült el. Az első közös munkájuk a Wings című dal lett, a Can’t Hold Usszal viszont bebizonyították, hogy elképesztően jól működnek együtt trióban. Ekkor döntötte el Ray, hogy főállásban csak a zenével foglalkozik majd. A helyzet azonban nem volt ennyire egyszerű. A Can’t Hold Us ugyanis bármennyire furcsa, nem egyből lett sláger. A dalt 2011-ben hozta ki Macklemore és Ryan Lewis, majd 2012-ben megjelent a The Heist album, amelyen olyan gigaslágerek szerepeltek, mint a Same Love, ami a harmadik kislemezként látott napvilágot, és ez volt az első, ami igazán nagyot robbantott.
De ekkor jött a Thrift Shop, ami mindent vitt. És a siker örömére újra megjelent a Can’t Hold Us, majd letarolta a világot. Daltont mindenki megismerte, vagy legalábbis megjegyezte a hangját. Ekkorra már kihozta első saját dalát is So Emotional címmel, utána azonban sokáig nem készített szólódalokat. Egészen 2017-ig kellett várni a következőre, az If You Fallra, ami egészen komoly sikereket hozott számára. Közben azonban még hallatott magáról egy újabb kollaborációval, beszállt ugyanis a Madcon csapatába a Don’t Worryre, amiből nálunk is óriási rádiós sláger vált.
2016 óta azonban már nem közösködik, legalábbis inkább maga mellé hív vendégeket és kizárólag saját dalokat hoz ki. Bármennyire is furcsa, eddig még nem hozott ki lemezt, de nagyon úgy tűnik, hogy nem is különösebben gondolkodik lemezformátumban. Dalai nagyon sikeresek, az olyan rádiós slágerek, mint a Do It Again, az In My Bones vagy a Manila nagyon jól elvannak egymagukban is. Úgy tűnik, legutóbbi dala, az All We Got is meglesz kislemezként, a dance sláger szépen menetel előre, és továbbra is megerősíti Rayt abban, hogy jól döntött, amikor inkább a zenészkarriert választotta.
Azért állítása szerint még mindig Serena Williams és Roger Federer a két példaképe, akikkel ha tehetné, szívesen legurítana pár tequilát, mivel olyan sztorikat hallott róluk, amelyektől úgy érzi, össze tudnának barátkozni. Vagy legalább tanulni tőlük pár trükköt. Mondjuk mindezt sok tequila után lehet, hogy nem kellene erőltetni, de ha így halad Ray Dalton, akkor könnyen lehet, hogy a két példaképe is ott lesz a rajongói között. Vagy már ott is van. Lehet, hogy elő kellene készíteni azt a tequilát.
Hauschel Tamás / Kultpilóta
