Ha egy popsztár 10 éves kora óta aktív, akkor mondhatjuk, hogy volt szerencséje kipróbálni mindent. Zara Larsson mégis igyekszik újítani. Legalább egy kicsit.
2015-ben érkezett egy törékeny, szőke lány, aki ledobta az év egyik popslágerét. A Lush Life óriási siker lett, gyakorlatilag folyamatosan folyt a rádiókból, nem is csoda, hogy jelenleg a YouTube-on 830 millió megtekintés felett jár. Számunkra a semmiből jött Zara Larsson, de valójában akkorra már bőven nem volt kezdő, Magyarországról nézve ugyanis nem lehetett világos, hogy egy olyan tehetségkutató-nyertesről van szó, akit egészen fiatalon ismert meg hazája, Svédország.
2008 volt az év, amikor Zara megnyerte a Got Talent-franchise helyi változatát, a Talang című show-t. Tíz éves volt. A lány nyakába hatalmas népszerűség szakadt, mondjuk meg is dolgozott érte, hiszen olyan dalokat vállalt be, mint Céline Dion My Heart Will Go Onja, amellyel végül megnyerte a tehetségkutatót. A dalt végül győzelme után ki is adták, és annyira szerették, hogy hat hétig nem is volt hajlandó távozni a svéd slágerlistáról.
Zara a következő években több tévéműsorban is megfordult, többek között a Jag ska bli stjärna címűben is, amelyben ő és más tini tehetségek igyekeztek profi segítséggel betörni a nemzetközi piacra. A lány Los Angelesbe repült, hogy kvázi az összes nagy lemezkiadóval tárgyaljon, de nem járt sikerrel, hiszen valljuk be, meglehetősen fiatal volt, és ezt maga Zara is tudta.
Mint ahogy azt is, hogy ennél többre hivatott. Olyan nagy akart lenni, mint Whitney Houston, és halhatatlan, mint Elvis. 2012-ben leszerződtette egy svéd kiadó, így megjelenhetett első EP-je, az Introducing, melyen már ott szerepelt az Uncover, az első igazán nagy sikere. A dal slágerlista-vezetővé vált, élőben megszólalhatott a 2013-as Nobel Béke-díj koncerten is, és remekül megmutatta, milyen saját dalokkal gurít majd a jövőben. A tagadhatatlanul Rihanna-hatás alatt született Uncover hazájában sokszoros platina státuszt ért el, és lehetett sejteni, hogy van még ott, ahonnan ez jött, szóval számolni kell a jövőben Zarával.
Annyira kellett, hogy mikor egy év múlva kihozta második EP-jét, az Allow Me To Reintroduce Myselfet rajta a She’s Not Me (Pt. 1)-nal, le is szerződtették az USA-ban, 2014-ben azonban mégis hazájában jelent meg első lemeze, ami hogy-hogy nem, az 1 nevet kapta. Az Uncover elkezdte meghódítani a világot, aztán jött 2015-ben a Lush Life, és letarolt mindent.
Ezen a ponton pedig kiszerelték a féket a közösködő-vonatból. Készített szupersikeres slágert MNEK-kel (Never Forget You), hozott össze dalt Tinie Tempah-val (Girls Like), aztán David Guettával ledobták az atomot a 2016-os UEFA Európa-bajnokság himnusza képében This One’s for You címmel. És persze megérkezett a Clean Bandit is, hogy elkészülhessen a remek Symphony, ami rádiós kedvenc lett itthon is.
Nem meglepő, hogy ekkorra már nem csak hazájának készített lemezt, a 2017-ben megjelenő So Good már nemzetközi megjelenést kapott, rajta olyan vendégelőadókkal, mint Ty Dolla Sign vagy Wizkid. A lemezt vitték, mintha nem lenne holnap. Első lett rengeteg országban, remek kritikákat kapott, így továbbra is szinte mindenki vele akart dolgozni, miközben ő gyorsan elkezdte összepakolni harmadik lemezét.
Ekkorra Zara már elnyerte a Time magazin elismerését, hiszen beválogatták a legbefolyásosabb tinik közé, és felkerült a Forbes 30 legbefolyásosabb 30 év alatti embereinek listájára is. A harmadik albummal sem tudott hibázni, a Poster Girl jó kritikákat kapott, de tulajdonképpen csak hazájában volt igazán sikeres, igaz, nem kerülte el az amerikai slágerlistákat sem, csak éppen nem kapaszkodott túl magasra.
Ez azonban nem viselte meg túlságosan Zarát, aki közben saját bevallása szerint baromi unalmas életet élt, magánélete teljesen rendben van, nincsenek anyagi gondjai, és tulajdonképpen abszolút boldog. Így nehéz dalokat írni és inspirálódni, viszont ahogy mondta, barátai életéből merít ihletet, de nem feltétlenül közli velük, hogy ezt tette. Valószínűleg rájönnek maguktól.
Közben belekóstolt egy kicsit a divat világába, saját kollekciót hozott ki a H&M-mel közösen, és folyamatosan felemelte a hangját a nők elnyomása és a toxikus maszkulinitás ellen. Beyoncét tekinti példaképének, aki nem fél kimondani a véleményét, és mindig jó ügyek mellé áll, ezt teszi hát ő is, és nem is teszi rosszul, hiszen hatalmas követőtábora hallgat a véleményére.
Közel három év kellett, mire összeszedett annyi ihletet, hogy összejött belőlük egy albumnyi dal. A Venus szinte még friss, és úgy tűnik, sikeresebb is lesz, mint a Poster Girl volt. A Can’t Tame Her, az első kislemezdal legalábbis elég nagyot szólt, még itthon is felkerült a rádiós toplistára, az azt követő End of Time ugyan nem, de arra mindenképpen jó volt, hogy kiderüljön, milyen lenne, ha Rihanna ABBA-t játszana.
A Venus lehetett volna egy „vissza a gyökerekhez”-album az előző lemez viszonylagos sikertelensége után, de Zara továbbra is keresi az útját, a már emlegetett Can’t Tame Herben és a címadó Venusban visszaruccan a ’80-as évekbe, a You Love Who You Love-ban szabadjára engedi a benne szunnyadó Lady Gagát, a None of These Guysban pedig a benne táncoló Britney Spearst, az Escape-ben előhúz a tarsolyából egy kis elektro-funkot, de túlságosan messzire azért nem merészkedik, mégiscsak ki kell szolgálnia a rajongókat.
Ők pedig olyan dalokat is várnak tőle, mint a lassú Soundtrack, a Nothing vagy a lemezt záró The Healing, a korai slágerek hangulatára hajazó More Than This Was, a pattogós Ammunition vagy a David Guettával közös On My Love, ami egyértelműen az album legnagyobb slágere a maga 10 milliós megtekintésével, és melynek klipjében Zara testvére iránt érzett szeretetének állít a Holdról is jól látható szobrot.
A Venus meglehetősen pozitív hangulatú, felemelő poplemez, ami érthetetlen, miért pont télre érkezett, bár igazából nem is lehet már ezt igazán télnek nevezni. Lehet, hogy pont tőle lett jó idő. Ha Zarán múlna, akkor biztosan mindig az lenne. Ezzel a lemezzel is ugyanaz a szerethető lány maradt, aki érthetetlen, miért nem kap nagyobb elismerést a munkájáért, de egyszer majd biztos az az idő is eljön. Aki megnézné, hogyan tudja előadni az új dalokat élőben, az március 8-án Bécs felé kell, hogy vegye az irányt, a mostani turnéja ugyanis nem érinti Magyarországot. De Bécs nincs túl messze, és biztosan hozza magával a jó időt is.
Hauschel Tamás / Kultpilóta
