Azt hitted, hogy Meghan Trainor számára minden olyan könnyen megy? Akkor gondold újra. Itt a Takin’ It Back új kiadása négy új dallal, és most van igazán a helyén. Pedig egy darabig úgy érezte, nagyon nincs a helyes vágányon.
Mit tegyen az ember, ha elért a csúcsra? Kezdjen félni attól, hogy innen már csak lefelé vezet az út? Sok előadó tudna erről mesélni. Köztük van Meghan Trainor is. Pedig ha van valaki, aki megdolgozott azért, hogy sikeres legyen, az Meghan Trainor. Az egész világ akkor ismerte meg, amikor kihozta az All About That Bass-t, és a csapból is elkezdett folyni. A Title című lemeze több országban lett sokszoros platina, ami mondjuk azért nem meglepő, mert a gigaslágerre rádobott még két gigaslágert, a Lips Are Moving-t és a Dear Future Husbandet, plusz még a John Legenddel közös Like I’m Gonna Lose You-t, szóval nem igazán történhetett olyasmi, hogy az ember ne halljon Meghan Trainort a rádióban, ha netalántán bekapcsolta.
Valami volt ebben a lányban, amitől nem lehetett akkor sem utálni, ha ne adj’ isten az ember nincs jóban a kissé retrósabbra fazonírozott popzenével. Meghan ugyanis valahol olyan, mint egy folyamatos napsütés. Nagyon könnyednek tűnik, amit csinál, és olyan érzése van az embernek, hogy csak úgy kiráz a kisujjából pár slágert, és nem agyalja túl a dolgokat. De ennél nem is állhatna távolabb az igazság.
Meghan ugyanis már a kezdetektől fogva túlagyalja a karrierjét. Ez a még mindig csak 29 éves lány ugyanis még 20 sem volt, amikor már kiadott 3 saját lemezt, és úgy döntött, inkább másoknak ír majd dalokat, hiszen ő az apja bevallása szerint túlságosan teltnek tartotta magát ahhoz, hogy maga is előadóvá váljon. A másoknak szánt dalok demóit maga énekelte fel, a vokálokat is felvette, ha már úgy alakult, utóbbiak többször rajta is maradtak a végleges felvételen. 2013-ban Meghan találkozott Kevin Kadish producerrel, akinek nagyon megtetszett Trainor stílusa, és rádumálta, hogy vegyenek fel dalokat. És igen, végre legyen ő a középpontban.
Ebből a „rádumálásból” született meg az All About That Bass, amit aztán – és most tessék megkapaszkodni – szinte az összes kiadó visszadobott, mert szerintük nem volt eléggé modern popos. Ugyanezeken a helyeken a mai napig lehet hallani a falakba vert fejek ütemes koppanásait. És ekkor jött az Epic Records istene, L.A. Reid, a sztárcsináló, akinek olyan nagyságok köszönhetnek nagyon, de nagyon sokat, mint Mariah Carey, Tony Braxton, a TLC, Avril Lavigne, az Outkast vagy Usher. Egy ismerős találkozót szervezett Reiddel, aki 20 perccel azután, hogy Meghan belépett az ajtón, megkínálta egy lemezszerződéssel. A többit már tudjuk. Csapból is folyó sláger.
Meghan aranytálcán kínálta mindenkinek a teltség, a nőiesség és a szabadság himnuszait, és mindenki kért egy darabot belőle. Erre már csak egy ugyanilyen sikeres második lemezt kellett rádobni, ami sikerült is, a 2016-os Thank You-n is ott volt a No, a mindent vivő sláger, plusz a Me Too, pörögtek is az eladások, a rádiós játszások, de ahogy tudjuk, minden zenekar vagy előadó életében a harmadik lemez a legnehezebb meló. Meghan a Thank You után egy EP-vel jött ki, amit előételnek szánt a főfogás előtt, a főfogástól, a Treat Myself című lemeztől azonban már nem mindenki volt annyira boldog. Csalódást keltettek az eladások és a slágerlisták élén sem volt érdemes keresni az albumról kijött kislemezdalokat.
Ez azért is volt különösen bajos, mert Meghan úgy érezte, hogy a harmadik lemeze lett a legjobbja. Csalódott volt, mert a rajongók és a rádiók sem szerették különösebben a Treat Myselfet, így elveszette az önbizalmát. Pedig rengeteg energiát ölt bele, négyszer írta át a megjelenése előtt, mert mindenáron azt szerette volna, ha közelebb áll a modernebb trendekhez, és végül pont ez okozta a sikertelenségét. Meghan aztán 2018-ban életet adott kisfiának, kiadott egy karácsonyi albumot, majd jött valami, amire senki sem számított.
A TikTok. A közösségi app felkapta Trainor 2014-es dalát, a Title-t, ami kvázi sikeresebb lett pár hét alatt, mint a teljes harmadik lemez eddig. Ez pedig bőven elég indok volt arra, hogy Meghan rájöjjön, igazából továbbra is azt a doo-wopos hangzást kellene nyomnia, amit az első albumokon. Így jött létre a Takin’ It Back, ami 2022-ben aztán már sokkal pozitívabb fogadtatást kapott, és amin már megint volt mindent vivő sláger is, a Made You Look, ami akár az első lemezén is simán elfért volna. Össze is hozott egy csekély 114 milliós nézettséget a klipjével YouTube-on. A Takin’ It Back tele van slágerekkel, de valamiért nem nagyon záporoztak a klipek a lemezről. Pedig simán jöhetett volna egy videó a Don’t I Make It Look Easyről, a Shookról vagy a Drama Queenről, de nem, Meghan már inkább azzal volt elfoglalva, hogy úgy, ahogy a korábbi lemezeit, a legújabbat is kiadja deluxe kiadásban, további dalokkal bruttósítva.
A helyzet azonban itt lett igazán érdekes, mivel úgy tűnik, hogy az egyik legújabb gigaslágere pont ezen a deluxe kiadáson szerepel, a Mothert ugyanis az isten se menti meg attól, hogy mindenhonnan szóljon. A klasszikus 1954-es dal, a Mr. Sandman alapjaira épülő track tökéletes rádiós sláger, mint ahogy az egyébként szintén új Special Delivery is az. Mindössze négy újdonsággal több a Takin’ It Back deluxe kiadása, de valahogy úgy alakult, hogy egyik sem tűnik töltelékdalnak, vagy kislemez B-oldalnak. A szintén a korai lemezeinek hangzására hajazó Grow Up is pont olyan kedves track, amiért rengetegen szeretik Meghant, a negyedik viszont inkább egy kis extra adalék, a Made You Look kiegészítve Kim Petrasszal, ami eddig is rajongói kedvenc volt, ebben az új verzióban pedig megint mehet egy kört a rádiókban, szinte még a kassza csörgését is hallani a háttérben.
A Takin’ It Back ezzel egy 20 dalos albummá duzzadt, ami elsőre ijesztő, de a lemez teljes hossza még így sem éri el az egy órát. A tracklista is erősen változott, ezúttal már a Motherrel indul a buli és nem a Sensitive-vel, ami most már a 14. helyen szerepel a tracklistában, és ott sincs éppen rossz helyen a lemezen. A deluxe kiadásnak sikerült valahogy sokkal feszesebbé válnia az eredeti kiadáshoz képest az új dalokkal és az áttervezett dalsorrenddel, és bár a frissen hozzáadott 4 szám stílusban nem mutat túl sok változatosságot, nem lett tőlük vontatottabb a végeredmény.
A Takin’ It Back viszont továbbra is Meghan egyik legváltozatosabb lemeze, annak ellenére is, hogy egyértelműen visszanyúlt a kezdeti hangzásához. Ennyi dal közben és a jó öreg doo-wop mellett ugyanis bőven elfér egy kis funk, reggae, egy kis ’80-as évek csajpop, soul, „egyszálgitárosabb”, folkosabb megoldás, mambo és french electronicára hajazó diszkó is. Közben úgy lett változatos, hogy végig az maradt, aki régen volt.
Aki a Title lemez idején rajongott érte, de valamiért elfordult Meghan Trainortól, annak most érdemes visszatérnie hozzá, aki pedig a TikTok miatt ismerte meg, de fogalma sincs, hogy mi az az All About That Bass, annak is érdemes végighallgatnia mind a 20 dalt, akkor is, ha az egyik dal jóformán kétszer szerepel a lemezen. Akkor is, maradjunk 19-ben. Arra sem érdemes már lapot húzni. Hogy Meghan Trainor mégis megteszi-e majd a hatodik lemezén, azt valószínűleg még ő sem tudja. Bár lehet, hogy már annak is a deluxe kiadásán dolgozik titokban.
Szerző: Hauschel Tamás / Kultpilóta
