Travis Scott története abszolút egyedülálló. Ez a fazon egy atomerőmű, aki munkatempójával és színpadi jelenlétével is bemutatja, hogyan lehet folyamatosan ezer fokon égni. Nem mellesleg az új lemeze az egyik legjobbja.
Ha az ember egy olyan környéken nő fel, mint South Park, és van tehetsége, amit használni is tud, akkor lehet sejteni, hogy idővel mindent akarni fog. Ez a South Park viszont nem az a South Park, ahol az örök negyedikesekkel fordul meg minden nap a világ, viszont itt is megtörténhetett bármi. Houstonban járunk, ahol a kis Jacques Bermont Webster ebben a déli városrészben élte életét nagymamájával, mondhatni nem túl csillogó körülmények között. Egyetlen dolgot tudott csak már teljesen fiatalon: érdekli a zene, ami körülveszi, és hogy a házon kívül olyan dolgok zajlanak, amikbe lehet, hogy jobb nem beleártani magát.
A környék ugyanis finoman szólva is problémás volt, Jacques-ot pedig annyira megrázták az utcákon történő, nem éppen gyerekbarát események és az ott élő furcsa emberek, hogy eldöntötte, ki fog törni innen. Azt viszont sosem tagadta, hogy ez volt az az időszak, ami olyanná tette, amiért sokan most is szeretik. Ugyan még nagyon kicsi volt, mégis úgy érzi, ezek az évek tették keményebbé, és miattuk vált azzá a kíméletlen energiabombává, ami végül is gazdaggá és ismertté tette.
Nem sokkal később szüleihez költözött egy sokkal barátságosabb helyre, ahol hatalmas dózisban kezdte kapni a soult, édesapja ugyanis zenészként is dolgozott, nagyapja pedig egyenesen jazz dalokat szerzett. Magyarul nem sok menekvés volt számára a zenebiznisz elől, mondjuk tény, hogy ő nem is nagyon kapálózott ellene. Már a gimiben elkezdett zenével foglalkozni, és rájött, hogy nem tehetségtelen. Az egyetemi évek alatt azonban kikristályosodott számára, hogy ebből akar élni. Ennek örömére másodévesként lelépett, mert tudta, hogy vár rá valami sokkal extrémebb kaland.
És pár kitérő után megszületett Travis Scott. A művésznevét nagybátyja keresztnevéből és Kid Cudi vezetéknevéből hegesztette össze. Bár most már nem feltétlenül tudja az ember elképzelni őt különféle formációkban, eleinte egyáltalán nem akart szólóban rappelni. Barátaival alkotott projektjei azonban rendre elbuktak, majd úgy döntött, hogy itt az ideje New Yorkba költözni, és elkezdeni egyedül felépíteni a karrierjét. Minden energiáját és idejét a stúdiózásba fektette, közben egy barátjánál aludt a földön, majd rájött, hogy túl lassan haladnak a dolgai, így pedig sosem fog tudni befutni.
Scott ekkor Los Angelesbe cuccolt át, ahol külön bejáratú pokol várta: barátja, akinél lakhatott volna, visszavonulót fújt, a szülei pedig megvonták tőle az anyagi támogatást. Nem tudott mást tenni, mint visszaköltözni Houstonba, apja és anyja azonban kirúgták a házukból, így már nem volt hova mennie. Úgy döntött, nincs mit tenni, visszautazik Los Angelesbe, majd rádumálta egyik barátját, hogy hadd aludjon a kanapéján. A barátja belement így folytathatta a munkát, és felvett pár dalt.
Ezek közül az egyik, a Lights (Love Sick) annak a T.I.-nak a fülébe jutott, aki nem mellesleg a Grand Hustle Records tulajdonosaként is dolgozott. T.I. behívta a srácot a stúdiójába, aki ha már ott volt, nyomott egy freestyle-t az Animal című dalának alapjára. Kapott is érte egy lemezszerződést. Még 2012-ben el is készült az Owl Pharaoh című mixtape, de hogy ez se legyen annyira egyszerű ügy, többször kellett elhalasztani a megjelenését, 2013 májusában azonban végre kijöhetett teljes egészében. A mixtape-re elég sokan felkapták a fejüket, de Scott nem várt túl sokat azzal, hogy bevigyen egy gyors második ütést, alig egy évvel később kiadott egy új dalt, és bejelentette, hogy jön a második mixtape, a Days Before Rodeo, ami eredetileg nem is mixtape-nek, hanem „rendes” albumnak készült, az pedig pláne nem volt világos, hogy mit indít el.
Travis Scott karrierje ugyanis innen kezdett igencsak meredeken felfelé ívelni, 2015-ben már turnéra is indult, ahol olyan nevek fordultak elő vendégként, mint Kanye West, Wale vagy Chris Brown. Még ugyanebben az évben, szeptember 1-jén megjelent Scott első lemeze, a Rodeo. Ekkorra már nem volt kérdés, hogy sztárrá vált-e, vagy még mindig csak próbálgatja építgetni a karrierjét. Olyan előadók ugrottak be vendégként, mint The Weeknd, Kanye West, Chief Keef, Quavo, Juicy J, Young Thug vagy Justin Bieber, de a producerek között még Pharrell Williams nevét is el lehet csípni. Ekkor már nem szimplán kihozogatott dalokat, sikert sikerre halmozott, a The Antidote című dala például a Billboard Hot 100 16. helyéig menetelt, a lemez pedig a Billboard 200 3. helyéig kúszott, ami finoman szólva is szép teljesítmény.
És ez még csak az igazi sikerek első lépcsőfoka. Ha valaki ekkor azt hitte, Scott majd ül és élvezi a sikert, aztán leöblíti még egy kis sikerrel, miközben semmit sem csinál, nagyot tévedett. Egy évvel később ugyanis újabb lemezt hozott ki, és már 2016-ban bejelentette, hogy a harmadik lemeze címe Astroworld lesz. A második album a Birds in the Trap Sing McKnight címre hallgat, és bár jobban fogyott, mint a Rodeo, nem fogadták annyira jól a kritikusok, mint az egy évvel azelőtti őrületet.
De ott volt rajta a mindent vivő sláger: a Goosebumps. A jelenleg YouTube-on 888 milliós nézettségen álló dalban Kendrick Lamar vendégeskedik, de nem ő az egyetlen nagy név a lemezen, beugrott még ugyanis Kid Cudi, 21 Savage, Young Thug, Quavo, André 3000 és The Weeknd is. Ha már itt meg tudja tartani a sikereinek szintjét, akkor is a mennybe mehetett volna. De csak ekkor jött az Astroworld, és vele együtt egy komoly tragédia is.
De hogy mi is történt, annak megértéséhez lépjünk vissza az időben párat. Travis Scott azzal szerzett magának igen komoly nevet, hogy élőben egyszerűen fenomenális előadó. Egyáltalán nem hajlandó kompromisszumokat kötni, bármire képes, és tulajdonképpen majdhogynem minden pillanatban úgy viselkedik a színpadon, mint egy rocksztár, akit semmi sem érdekel, csak a bulija legyen minden idők legjobbja. Scott épp ezért tényleg olyan, mint egy őrült, a közönség pedig ettől szintén képes teljesen megvadulni.
„Úgy érzem, az életben van olyan, hogy extrémnek kell lenned. Néha pedig mindent extrém szintre kell vinni!” Ezek a mondatok hangoznak el Scott netflixes dokumentumfilmje elején, és nem kamuzik. Ő tényleg ilyen. Azzal azonban nem számolt, hogy ha túl nagy tömeget mozgat meg, ebből az egyébként rettentően szórakoztató őrületből komoly bajok adódhatnak. Scott a 2018-as Astroworld lemezének megjelenésére szervezett először fesztivált ugyanezen a néven, ahol az évek során Rosalíától Marilyn Mansonig elég sokan felléptek a legkülönfélébb stílusokban.
Két évig eseménytelenül zajlottak a bulik, 2021-ben azonban megtörtént a tragédia. Bár többen mondták, hogy már a főfellépő koncertjét megelőzően is akadtak bajok a tömeg terelésével, Scott koncertjén beütött a baj, az emberek összenyomták egymást, a parti pedig 10 halálos áldozatot követelt. Több, mint 300 ember sérült meg a küzdőtéren. Az eset következtében a Coachella lemondta Scott fellépését és annak ellenére, hogy az Astroworld album komoly kritikai sikereket zsebelhetett be, évekkel később mindenki a tragédiával kezdte azonosítani.
Hiába ismerte meg mindenki jobban Travis Scottot a Look Mom, I Can Fly című netflixes dokumentumfilmből, hiába jelölték nyolcszor Grammy-díjra (amiből egyetlen szobrot sem kapott meg), hiába volt ő az egyik legenergikusabb előadó a Földön, innen nem különösebben lehet felállni épségben. Aztán jött 2023-ban a Utopia.
Travis Scott pedig elért a csúcsra. A Utopia ugyanis még azokat is képes volt meggyőzni, akiket az eddigi lemezek nem hoztak lázba. Ez valami egészen más. Benne van ugyanaz a Travis Scott, akit eddig is rengetegen szerettek, de van benne valami olyasmi is, amire valószínűleg sokan nem voltak felkészülve. Már a lemezt nyitó, oldschool-hangulatú beattel megtámogatott Hyaenára is felhúzza az ember a szemöldökét, de meglepődhet akár a Modern Jamen is, amiért a Black Eyed Peas valószínűleg a fél karját örömmel adná oda. A meglehetősen kellemes sodrású Sirens egyértelmű Kanye West-hatásokkal operál, majd megérkeznek a szokásosnál is nagyobb nevek közösködni, bekopog Drake és Beyoncé, előbbi a Meltdown, utóbbi a Delresto (Echoes) kedvéért, de még Dave Chappelle is beköszön az elszállós Parasailben, majd végül James Blake is betoppan a Til Further Notice-ban.
Innentől már az sem különösebben meglepő, hogy itt van SZA, Kid Cudi, The Weeknd, 21 Savage, Future, Bad Bunny, Young Thug, Yung Lean és Playboi Carti is, mert épp mindenki ráért, amikor Travis Scott hívja őket. A Utopia azonban nem miattuk sokkal változatosabb lemez, mint bármelyik előző Travis Scott-album. Jacques egyszerűen most kiszélesítette a látókörét, picit néhol rádióbarátabb és poposabb lett, de végig önmaga maradt. Az biztos, hogy az olyan dalok, mint a szintén kissé Kanye-hatásokkal kokettáló Circus Maximus totális sikerre vannak ítélve, már csak annyi kell, hogy a koncertjein is úgy adja elő, hogy abból ne történjen baj.
Bár hogy ezt a lemezt hogy lehet előadni a vendégelőadók hiányában, jó kérdés. Az viszont biztos, hogy sokan szeretnék majd hallani élőben a Utopia dalait, főleg a gigaslágerré vált K-Popot, de akár a filmzenei hatásokat mutató Looove-ot, vagy a merengősebb Lost Forevert. Bárhogy legyen, ezt már Travis Scott is nehezen fogja tudni felülmúlni. Mondjuk az eddigiek fényében az ilyen kijelentésekkel jobb már vigyázni.
Nézd meg az új album kapcsán készített CIRCUS MAXIMUS filmet teljes egészében:
Hauschel Tamás / Kultpilóta
