Még azok is, akikből a Fifth Harmony-dallamok nem váltanak ki végtelen ovációt, gyakran azok kapják magukat, hogy a metrón vagy egy meetingen ülve, ösztönös önfeledtségbe mártózva Camila Cabello Havana c. slágerét dúdolják. Pontosan így volt ezzel az a Glamour újságíró is, aki találkozhatott Camilával egy bensőséges interjú erejéig, mivel a magazin szépséggel foglalkozó különkiadásának címlapján ezúttal Cabello, Elle Fanning és Aja Naomi King kapott helyet.
Camila Cabello energikus debütáló trackje, a Havana, 26 hétig időzött a Billboard Hot 100 mezőnyében. Mióta 2016 végén a 21 éves díva belekezdett szólókarrierjébe, meglehetősen felgyorsultak körülötte az események. Debütalbuma minden egyes dalának megírásában részt vett, ami egyben az anyagot inspiráló magánéleti események traumájának terápiájaként is szolgált. A lemez címe The Hurting. The Healing. The Loving lett volna, viszont időközben Camila rájött, hogy túllépett a szituáción és ha ez neki sikerült, a zenéjének is tovább kell lépnie. Grammy-beszéde szívszorítóra és emlékezetesre sikeredett és a L’Oréal Paris is szépségnagykövetnek választotta. Egyik legnagyobb „szexepilje” pedig pont egy olyan dolog, amiről a mai világ társadalma megosztóan gondolkodik: származása és az, hogy annak idején bevándorlóként érkezett az Egyesült Államokba. Latin gyökerei átszövik zenéjét, előadásmódját, stílusát. Többek között ezekről a szálakról mesélt a Glamournak.
Le kell szögeznünk, Camila c. albumod hatalmas siker, A Havana c. sláger pedig listavezető! Gratulálok! Milyen érzés?
Fantasztikus, hogy a Havana ekkora sikernek örvend az Egyesült Államokban és világszerte, miközben pont meglehetősen migráció-ellenes közhangulat uralkodik mindenhol. Én ebben a formában találtam meg az eszközt a lázadásra. Ennek a dalnak az alapja a bevándorló-lét: „My heart is in Havana, take me back to my Havana.” („Az én szívem Havannában van, vigyél vissza az én Havannámhoz.”) Rengeteg ember énekli a szövegét és ez korlátokat bont le, akarva-akaratlanul.
Miért olyan fontos számodra az, hogy megszólítsd a bevándorlókat?
Fontos számomra, hogy kinyilatkoztassam a hátterem, mint latina. Minden tradíció, amit ápolunk – a családom, a vérmérsékletem, az, ahogy szerelembe esem, ahogy étkezem, ahogy táncolok – hatalmas része annak, hogy ki is vagyok én. Nem számít, honnan származol, senki sem mondhatja meg neked, merre menj tovább. Sosem gondoltam, hogy a zene egy opcionális karrier számomra, mivel Miamiban éltem bevándorló szülők gyermekeként, akik csak azt szerették volna, hogy az iskolára fókuszáljak. Mindenki, akivel találkoztam a meghallgatásokon, Los Angeles-ből vagy New York-ból származott. Nem volt senki, akire felnézhettem volna. Nem láttam senkit, aki engem képviselt volna a popkultúrában.
Hogyan befolyásolta ez az önbizalmad gyermekként? Milyen szépségideálokkal voltál körülvéve?
Az jó volt, hogy sok latin ember között nőttem fel Miamiban. Az a hely a kultúrák olvasztótégelye. Nem egy faja embertípussal voltam körülvéve. De azért így is volt egy olyan periódus, amikor nagyon szerettem volna világos szemeket. Csupán később, idősebb koromban fogalmazódott meg bennem, hogy „szeretem a barna szemeimet, szeretem a sötét hajamat, szeretem a bőrömet. Nem kell szőkének és kék szeműnek lennem.” Azért még mindig van pár dolog, ami miatt bizonytalan vagyok, mint például a görbe fogaim, de szerintem a szépség része, hogy elfogadjuk a tökéletlenséget. Minél több embert megismerek és minél többet látok a világból, annál inkább realizálom, hogy pont ezek a kis hirtelen „fordulatok” – egy anyajegy, egy görbe fog, egy sebhely – tesz téged azzá, aki vagy. Ahogy a művészetben is mondják: a tökéletesség unalmas.
Amikor a nyilvánosság elé léptél – 15 éves voltál, amikor csatlakoztál a Fifth Harmony-hoz – volt egy elvárás egy bizonyos kinézetre vonatkozóan?
Igen, főleg a közösségi média miatt volt egyfajta nyomás. Nem szeretem, mikor az én korosztályom lányai számára minden a szépség körül forog: „Ó, ő annyira csinos, ez annyira csinos, miért nem lehetek én is olyan csinos, mint ő?” Olyankor nem fejleszted önmagad és az életed, ha folyton csak a kinézeten pörögsz. A közösségi média nagy mértékben felelős ezért, mivel folyamatosan ontja magából ezeket az irreális képeket a lányokról más lányoknak. Szerintem sokkal fontosabb, hogy bohókásak és vidámak legyünk és akár smink nélkül is posztoljunk képeket, mivel úgy is teljesen normális. Most, hogy belekezdtem a szólókarrierembe, már úgy tudom prezentálni magam, ahogyan én szeretném.
Hogyan lehet szerinted az embereket beoltani ezzel a fajta elfogadással? Mit tehetünk ezért?
Ami a szíveden, az legyen a szádon. Az én szívügyem a bevándorlók és a Dreamers kezdeményezés (DREAM Act – amerikai bevándorlók gyermekeit felkaroló csoportosulás). Azt is szeretem, ahogy Hayley Kiyoko videókat készít szerelmes lány-párosokról – egyáltalán nincs túlszexualizálva, csupán neki éppen ez a szívügye, ahogy sok rajongómnak is. Az ilyen dolgok megosztásának, kimondásának az a következménye, hogy az emberek kevésbé érzik egyedül magukat.
A szépséget övező rituálék és társadalmi kötelék a latina-örökség szerves része. Te mit tanultál édesanyádtól?
Anyukám és a család összes női tagja arra tanított, hogy tegyél meg bármit azért, hogy jól érezd magad a bőrödben. Vannak például szépség-titkaink: például feltörsz egy tojást, kiveszed a tojássárgáját, a fehérjét az arcodra teszed, hagyod megszáradni, hogy összehúzza a pórusaidat. Mézből is szoktam arcmaszkot készíteni – nagyon forróvá válik és hidratálja a bőrödet. Ezen kívül imádjuk olajjal bekenni a testünket és hajpakolásokat alkotni.
Van olyan szépséggel kapcsolatos tetted, amit megbántál?
Az az egy alkalom, mikor vörös rúzst viseltem. Nem szeretem az erőteljes ajkakat. Csak az erőteljes nőket.
Forrás: Glamour magazin US