Idén októberben érkezik a mozikba az új magyar thriller Mucsi Zoltán, Lengyel Tamás és Molnár Áron főszereplésével. A film író-rendezője Tasnádi István, József Attila és Balázs Béla-díjas forgatókönyvíró, akinek többek közt az egyik legsikeresebb magyar sorozatot, az Aranyéletet is köszönhetjük. Az „Az örökség” egy színdarab adaptációja, amelyet szintúgy Tasnádi írt, és a mai napig nagy sikerrel fut „Apa szeme fénye – Gold Digger” címen a Vígszínházban. A produceri gárda hasonlóan színvonalas, ugyanis a második legnézettebb magyar filmet, a 2024-ben megjelent Futni mentem-et jegyző producer páros, Kárpáti György és Berta Balázs áll a film mögött. Az országszerte megjelenő játékfilm egy igazi sztárparádé, ugyanis a már említett 3 közismert főszereplő színész mellett megjelenik többek közt a Nemzet Színésze, Udvaros Dorottya is, valamint Staub Viktória, akit az Aranyéletből és a Valami Amerikából is ismerhetünk.

A történet szerint Árpi bácsi (aki fiai számára csak főnök, és Mucsi Zoltán alakít), aki elvesztette a feleségét több, mint 50 év házasság után, egyedül él évek óta és pár hónap leforgása alatt az összes megtakarított pénzét elköltötte. Két fia Attila és Kristóf (Lengyel Tamás és Molnár Áron) nem is tud az egészről, csak akkor szembesülnek a helyzettel, amikor már a felgyülemlett tartozások miatt kikapcsolják Árpi bácsinál az áramot. A főnök nem hajlandó elmondani, hogy az eddigi szerény életviteléből, hogy következik az, hogy teljesen eltűnt a több, mint másfél millió forintos megtakarítása. A két fia nagy nehezen kiveszi Árpi bácsiból, hogy a pénzét egy fiatal, nehéz sorsú lánykára, Hajnalkára költötte. De mégis ki az a Hajnalka, és miért nem tudtak eddig egyáltalán róla? A fiúk szerint az apjukat teljesen átverik, míg Árpi bácsi úgy gondolja, hogy nagyon szerelmes. Az igazságot ki akarják deríteni, ezzel pedig megkezdődik életük leghosszabb éjszakája, ahol még Hajnalka is megjelenik.

Az előzetes és az eddig ismert történet alapján nagy izgalmakra számíthatunk, amit alátámaszt a film mögött álló rendezői-produceri-színészi gárda is. Az ígéretesnek tűnő filmadaptáció célja, hogy megőrizze az eredeti mű érzelmi erejét, miközben a mozi révén szélesebb közönséghez is eljuttatja azt. A debutálására október 22-ig kell várnunk, ugyanis aznap fog országosan megjelenni a mozivásznakon.

The post Megérkezett 2026 legígéretesebb magyar filmjének trailere, itt Az örökség. appeared first on STRM.hu.

A rövidprogramjuk egyéni csúcs volt a páros életében, ezt az eredmény is jól prezentálja, tekintve, hogy 4.-ként várták a hétfői kűrt. A szabadprogramjuk hétfőn késő este kezdődött, előttük nem sokkal a japán páros világcsúccsal az élre állt, tőlük már senki nem tudta elvenni az aranyérmet. A magyar színekben versenyző páros egy nagyon letisztult, szép korcsolyázással a második helyre is került a tabellán, ez a programjuk szintén egyéni csúcsnak számított. Az utánuk lévő 3 páros mindegyike rontott a kűrjük során, viszont a grúz és német páros így is Mária-ék elé került, akik így végül összetettben is 4.-ként zártak az olimpián, ami egy szenzációs eredmény.

A magyar színekben induló Mária és Aleksei összekerülésük óta nagyon gyorsan a világ élvonalába kerültek, ugyanis mind Európa-bajnokságon, mind Világbajnokságon szereztek már 4. helyezést, pedig mindössze 2022 óta táncolnak együtt. A páros következő nagy megmérettetése a március végi prágai Világbajnokság, ahol ismét előadják a Michael Jackson-os rövidprogramjukat. Reméljük, és szurkolunk, hogy akkor, ott, az Earth song segítségével sikerüljön dobogóra állni.

The post Bravúros kűrrel olimpiai 4. a Michael Jacksonra táncoló magyar műkorcsolya páros appeared first on STRM.hu.

A videó megvalósítása mellett sem lehet szó nélkül elmenni, ugyanis Peter John Kiss profi, egysnittes operatőri munkája csak még közelebb hozza a nézőt a produkcióhoz. A felvétel elkészítése biztos, hogy nem volt egyszerű, mert ez nem az stílus, ahol pontosan tudni lehet, hogy mi fog történni, és ha valami félremegy, nincs lehetőség újravenni. Cserébe így a monitor előtt ülve is együtt lélegezhetünk a közönséggel és a zenekarral.

Fotó: Zsiga Pál

The post Kíváncsi vagy milyen az, amikor együtt dobban több, mint ezer szív? Mutatjuk: appeared first on STRM.hu.

A dal 2010-2011 környékén világszerte szerepelt a TOP 100-as listákon. Bárhol szembe jöhetett velünk a szerzemény, sorozat főcímdala lett, videójátékban szerepelt, valamint több híres tv műsorban és reklámban is hallható-látható volt. Aloe Blacc (Egbert Dawkins) mellett további 3 zenész-producer vett részt a dal megalkotásában: Leon Michels (Sony Music Publishing), Nicholas Movshon, Jeff Dynamite (Jeffrey Silverman) (Sony Music Publishing). Az „I need a dollar” az előadó egy kudarcából ihletődött. Blacc üzleti tanácsadóként dolgozott egy vállalatnál, ahol leépítést jelentettek be. Ő is közte volt az elküldötteknek, ekkor úgy gondolta, hogy amíg nem talál új munkát fókuszál a zenére. A dal sikerességének köszönhetően nem nagyon kellett új munkát találnia.

Aloe Blacc, ha névről nem is ismerős mindenkinek, de meghallva ismertebb számait vagy közreműködéseit biztos egyből beugrik. Az Avicii-vel közös Wake Me Up című dala 22 országban a toplisták élére került, Ausztráliát és az Egyesült Királyságot is beleértve. A mai napig több, mint 5 milliós Spotify hallgatottsága van, és szinte minden évben új albummal örvendezteti meg a rajongóit.

Zenészi pályája mellett produceri munkái is igazán különlegesek. Több lemezét is producálta Norah Jones-nak, aki a Billboard szerint a 2000-es évek legnagyobb jazz zenésze. Emellett pedig olyan hírességek dalain is dolgozott, mint Mark Ronson, Mary J. Blige vagy Kali Uchis. Emellett rengeteg nagy zenész használta fel a dalainak részleteit: Eminem, Travis Scott vagy Jay-Z csak néhány a világsztárok sorából, amiből jól látszik mekkora hatása is van a munkásságának.

Nicholas Movshon egy amerikai basszusgitáros, dobos és zeneszerző. Michels-hez hasonlóan legfőképp soul és funk stílusban zenél, emellett viszont játszott Amy Winehouse, Adele, Bruno Mars és Lady Gaga dalaiban/albumain is. Egy nagyon sokoldalú zenész, aki stílusokat átívelően zseniálisan játszik.

Jeffrey Scott Silverman, művésznevén Jeff Dynamite is a soul és funk műfajában alkotó zenészek közé tartozik. Leon Michels-el közös lemezkiadója volt, a Truth & Soul Records. A „Good things” Aloe Blacc album (amin az „I need a dollar” is található) hivatalos producere volt a kiadó, így nem csak egy dal erejéig dolgoztak együtt Aloe Blacc-el. Jeff több különleges projektben részt vett már, ilyen például az is, hogy dolgozott a Red Dead Redemption 2 nevű világhírű videójáték zenéin is, ami a legnagyobb gaming díjkiosztón, a The Game Awards-on 3 további díj mellett megnyerte a legjobb eredeti zene díját is, aminél nagyobb elismerés ebben a szegmensben nem nagyon van.

A dal és a reklám kapcsolódása tökéletes, nagyon jó választás volt az OTP részéről az „I need a dollar” az applikációjuk új pénzkérő funkciójának reklámozásához. A hirdetés további érdekessége, hogy a két benne szereplő felnőtt, Halász Judit és Bálint András 1970-ben a Szerelmesfilm című romantikus filmben főszerepben szerelmespárt alkottak.

Ezek alapján jól látszik, hogy bár elsőre csak egy reklámnak tűnik a sok millió közül, mégis mennyi történet és érdekesség bújik meg benne.

The post Egy reklám, ezer történet! appeared first on STRM.hu.

PLAYGROUND EP 

A Connect The Dots lemez óta elég sok minden történt velem, értem ezt mind a zenei behatásokra, mind magánéleti/személyes változásokra. Visszatekintve, a régi felvételeket is egy olyan anyagnak tartom, amire büszke lehetek, de akkoriban sokkal merevebben álltam mindenhez, így azért eléggé körüllengte a szerzői/felvételi folyamatokat az ezzel járó szorongás. Persze a közben eltelt 2-3 év alatt nyilván nem állt a személyiségem a feje tetejére, ez nálam egy hosszútávú küzdelem, amin folyamatosan dolgozok, de nagyon sok minden fellazult bennem és elkezdtem egy nagyon erős hálát érezni a környezetem felé, mert reálisan nézve nem nagyon tudok jobbat elképzelni, mint amim van. Nem akarom túl sokat a magánéletemet firtatni, de mivel az mindig együtt mozog a zenei életemmel, külön választani sem nagyon tudom, így, ha az alkotói szándékot szeretném megfogalmazni, akkor egy pár személyes élményt is meg kell osztanom.
2,5 éve elköltöztem Budapestről Rotterdamba és elkezdtem a jazz konzervatóriumban tanulni. Nem azzal a céllal kezdtem el az egyetemet, hogy egyszer majd tradicionális jazz gitáros legyek, hanem, hogy a jazz zenén keresztül kinyissak új ajtókat. 

Egy elég szabad szellemű iskoláról van szó, de az első 2 év itt is a hagyományos jazzről szól, ami egyébként csodálatos, de, ha túl sok ideig csak azzal foglalkozok, akkor át tudok állni “feladat elvégzése” üzemmódba, és olyankor alacsonyabban ég az a láng, amiért gyerekkoromban elkezdtem gitározni. Ez már alapjában egy nehézség volt tavaly, amire rájött még a csodálatos holland időjárás, meg, hogy ezer dolgot kellett egyszerre csinálni és úgy éreztem ,csak össze-vissza futkosok és nem jutok sehova, meg, hogy ezt nem volt kivel megbeszélnem. Aztán ugye, akkor kezdődik az ördögi kör, még feszültebb vagy, amitől még zárkózottabb leszel, amitől még feszültebb és így tovább. Eléggé a kiégés peremére kerültem, és felmerült bennem, hogy félbehagyjam az egészet, és helyette inkább elmenjek terápiára. 

Ez szükséges volt ahhoz, hogy belássam, máshogy kell állnom a mindennapokhoz, mert a perfekcionizmusomból fakadó folyamatos feszengések elviselhetetlenné teszik az egyébként gyönyörű életemet. 

Szóval hátraléptem párat és elkezdtem nyitni emberek felé. Na, úgy érzem, ez a pont volt az első nagy fellélegzés a felnőtt életem során, és az első olyan periódus, hogy embereket közel engedtem magamhoz. Ahogy már említettem ez egy hosszútávú küzdelem, szóval nyilván nem maradt így, de elég meghatározó volt ahhoz,hogy kinyisson bennem új ajtókat. Szóval fellazultam, amitől a világ sokkal inkább a játszóteremé vált, mint a csatamezőmé. A Playground cím nagyjából ezt takarja. 

A grafikát is eköré a koncepció köré akartam felépíteni, és mivel a Connect The Dots grafikusa,  Zsurbej Jázmin, eléggé érteni szokta amire gondolok, felkerestem ezügyben. Ennek az egész sztorinak Rotterdam volt a színhelye, így azt gondoltam, a grafikán ezt a várost lehetne ábrázolni a képzeletem szüleményeivel felturbózva. Jázmin zseniális munkát végzett és számomra abszolút tükrözi az életérzést. 

Megírtam már jópár dalt, így azt hiszem azt kijelenthetem, hogy a szerzemények általában akarva-akaratlanul is terápiás célúak a saját magam részére. Mikor ebben a fentebb említett érzelmi szarkupacban ácsorogtam, akkor arra gondoltam, most majd írok valami nagyon dühös, nagyon “kiadom magamból a szart” anyagot, de mindig az a vége, hogy dalszerzéskor visszajutok a gyermeki énemhez és ahelyett, hogy elkezdenék a problémával foglalkozni, csak elengedem, mert találok valami sokkal érdekesebbet, amire sokkal érdemesebb koncentrálni. Ez azért szép, mert függetlenül attól, hogy havi 1 vagy havi 150 ezer hallgatóm lesz valaha a Spotifyon, mindig is a legnagyobb érték marad számomra a dalszerzési folyamat.

 Ennek, illetve a már említett egész kálváriának köszönhetően most olyan magasan ég nálam a láng a zene és a gitározás felé, mint ezelőtt még soha. 

Nade, rátérve a dalokra.

Az előző albumon nagyon tetszett, hogy a végére bevontunk pár fúvóst is, és egyébként is valami grandiózusabb hangszerelés szólt a fejemben, úgyhogy a zenészek számát kitoltam a maximumra, ami még menedzselhető logisztikai szempontból. Így lett egy teljes fúvós szekció: harsona,szaxofon,trombita , illetve különböző ütőshangszereket is hozzáadtam. 

Úgy gondolom mindkét szekció újabb színt visz bele, ami egyrészt nekem is érdekesebb, másrészt szélesebb közönséghez el tud érni, mint a kvartett hangzás. 

Elsőként a Soul Service dallal készültem el, aminek egyébként az “Országos Nyugdíjteremtési Szolgálat” címet akartam adni, csak a külföldi barátaim közül ezt senki nem tudta kimondani, így ejtettem az ötletet. Unokatestvérem mindig azt mondja, olyan zenéket írok, amiről a bankrablás jut eszébe, így gyorsan lepörgött bennem egy film forgatókönyve, amiben egy bűnbanda bankokat rabol, hogy aztán a pénzt szétossza nyugdíjasok között. 

Elég erősen Snarky Puppy hatások érhetőek benne utol, illetve kipróbáltam benne elég sok dolgot, amivel az elmúlt években ismerkedtem meg, pl. a páratlan ütemmutatók, ellenmozgások a harmóniában, vagy éppen fix pontok a harmóniában, amitől minden mást mozgathatsz, mert összefüggőnek érzed. Az új elemeket próbáltam meg úgy alkalmazni, hogy a zene ne veszítsen a természetességéből. 

 Kipróbáltam magam úgy is, hogy nem támaszkodok semmilyen harmóniára a gitárszólómban, hanem szabadon közlekedhetek. Nyilván ez még gyerekcipőben jár, de jó érzés volt belevetnem magam. 

Egy alapvetően elég magas energiaszintről induló nótáról van szó, így az is kihívás volt,hogyan vihetem még feljebb, más zenei eszközök igénybevételével. 

Pont egy olyan időszakban íródott, amikor elég sok elfojtott energiám volt, amire megoldás volt ez az energiától szétrobbanni akaró dal.

Büszke vagyok rá. 

Mivel ez 2 dal egyben, rögtön rá is térnék a Loosen Up-ra: a Soul Service végére nagyon oda hallottam azt a metrikus modulációt, és nem akartam csak úgy lezárni. Így jött az ötlet, hogy induljon egyből egy új dal az új tempóban, amit végülis pont az ellenkező vibe-ra építettem fel: hátradőlős “chill” dal az előző, kirobbanóval ellentétben. 

Nagy hatással voltak rám az elmúlt években sokat hallgatott Phillip Lassiter lemezek, akiről annyit kell tudni, hogy egy sokszoros Grammy-díjas trombitás és hangszerelő, így a trombitára hegyeztem ki ezt a dalt. 

Egyébként a most hallható verzió, már a sokadik próbálkozás volt, mert a korábbiakat mind középszarnak éreztem, így szerintem ez volt  a legszenvedősebb dal az alkotói folyamatban. 

Másrészt ez a hip-hoppos , mögéjátszós time-feel nem a legkönnyebb dolog nekem, így tartanom kellett pár ráhangolódó sessiönt, mire értelmesen tudtam továbbvinni az ötleteket. 

A zenészek közül itt Lukács Marcit emelném ki a billentyű szólójáért, aki egyébként szerintem világszínvonalú zenész, a stúdióban minden szóló take-jétől odáig voltunk. 

A következő dal az Anja volt. Szintén sok szempontból új vizekre eveztem vele: ezelőtt még soha nem írtam balladát, formailag is egyszerűbb szólókörökhöz voltam szokva, gyorsabb tempókhoz, stb. Van viszont egy igen nagy melankólikus részem, aminek eddig kevésbé adtam hangot a zenémben, és úgy gondoltam ezzel a dallal ezt megtehetem. 

Szintén a nagy feszültség közepette volt egy pár pillanatom a gitárommal, amitől teljesen megnyugodtam és úgy éreztem, minden rendben van, gondomat viselik. 

Ez a dal jelent nekem a legtöbbet az EP-ről, és egyszerre szól a belső gyereknek bennünk, illetve annak, aki gondoskodik róla. Legyen akár mindkettő egy személyen belül, vagy kívül, és mondjuk adjuk neki azt a fantázianevet, hogy Anja. 

A zenekaromat is meg kell itt említenem, akik szerintem gyönyörű kíséretet biztosítottak benne, és ki szeretném emelni Koncsecskó Petit ,a finom, érzékeny dobolásáért. 

Egyik kedvenc szaxofonosomat, Stencli Tamást hívtam meg rá fújni, aki szerintem egy szintén gyönyörű történetet mesél el benne. 

Na ez a dal őszintén szólva jobb lett, mint amire számítottam. 

Aztán jött a Matter of Context. Mindenképp dokumentálni akartam a címben, az egyik legnagyobb felismerésemet: az egyetlen dolog ami számít, hogy a legjobb legyek magamhoz képest. Teljesen felesleges bárkihez hasonlítgatnom magam, mert akkor csak a kontextuson múlik majd az önértékelésem. Ez pedig igen szarul hangzik. 

Tavaly házasodott a nővérem, és az a megtiszteltetés ért, hogy én vezettem a ceremóniát, én adhattam össze őket. Úgy gondoltam nem kenyerem sem a beszéd, sem a ripacskodás, ezért nagyon izgultam és baromi sokat gyakoroltam rá. A végén persze rohadt nagy siker volt, mindenki kiemelte, hogy milyen szórakoztató volt, és akkor rájöttem, hogy megy ez nekem. 

Mikor meg visszatértem Rotterdamba jött a realizáció: olyan emberekkel vagyok körbevéve a mindennapjaimban, akik kiemelkedően tehetségesek, ezért ha hozzájuk hasonlítgatom magam, akkor érthető, hogy nem a legjobb az önképem. Mármint félreértés ne essék, tudom, hogy én se vagyok egy “semmirekellő”, de azért, ha valaki 18 évesen mellém áll, úgy gitározik, mint én fogok 30 évesen, 4 nyelvet beszél és süt róla az intelligencia, akkor azért előfordul, hogy az ember megsemmisül. 

Nade ezen túl, zenei szempontból itt szintén kipróbáltam új dolgokat. A legelső ötlet, amiből kiindultam az A téma akkordjai voltak, és ez a dal is szintén egy teljesen más irányú szerzeménynek indult, mint ahava a végén jutott.

 Akkordilag az open húros témakörrel foglalkoztam épp, és tetszett az ötlet, hogy van a harmóniában 2 állandó hang, a többi meg egymással ellentétes irányba halad. Aztán az ⅝ később jött rá. Először ugyanazt a ritmikai patternt játszottam minden ütemben, később jött az ötlet, hogy mi lenne, ha a második ütem első hangját egy tizenhatoddal hátrébb tolnám. Jazzesebb alkatoknak talán ez izgalmasabb feladvány, mert az elején nem olyan egyértelmű, hol van az 1, főleg, hogy az intróban semmilyen referenciát nem hallunk a tempóra.  Na mindegy, így egy elég komplikált alapritmika jött ki, ezért az az ötletem támadt, hogy olyan dallamot írjak rá, ami a lyukakba játszik, így körüllengi a kíséretet és egy fajta tánc jön létre a kíséret és a fődallam között. Ez az ötlet egyébként a Snarky Puppy Bad Kids To The Back dalából jött. 

Most hogy így belegondolok, a ritmikával ebben a dalban játszottam a legtöbbet. A negyedes lábdobbal próbáltam picit táncolhatóbbá tenni, szintúgy azokkal a részekkel, ahol a dob 4/4-et játszik az ⅝ felett. Eleget szakbarbárkodtam, rátérek inkább az utolsó dalra. 

Az előző albumon számomra elég meghatározó volt a Too Much Broccoli című dal, és mivel 2 éve már nem adtam ki semmit, találónak tűnt a Return of The Broccoli cím.  Végül ez lett az EP kezdőnótája, mert ez sikerült a legközérthetőbbre, és egy hosszú felépítéssel indul, ami szerintem a koncerten is meg fogja alapozni a jó hangulatot. 

Tetszett a gyors, magas energiája az előző broccolinak, és azt gondoltam jó lenne kötődni ahhoz a dalhoz, így a témában visszahoztam bizonyos motívumokat a Too Much Broccoliból. 

Alapvetően a demó egy funkysabb, tizenhatodolósabb verzióra sikeredett, de aztán a srácok bedobták, hogy maradjon inkább az a gospeles vibe benne végig, amit már az intróban bevezettünk. Szóval így lett a végleges verzió. 

Eddig erre érkezett a legtöbb pozitív reakció, úgyhogy a jóslatom, hogy ez lesz a nagyobb közönségnek való dal, beigazolódott. 

A felvételekről egyébként annyit érdemes megemlíteni, hogy ugyanaz a crew volt, mint 2 éve, tehát a Sonic Garden stúdióban vettük fel Pálfi Balázzsal. Ugyanúgy nagyon jól kijövünk vele emberileg, mint régen, és ez előresegíti a folyamatokat. 

Most a mix/master részét Lukács Marci csinálta, ami utólag egy nagyon jó döntésnek bizonyult, mert nagyon elégedett vagyok a hangzással és Marci elég gyorsan el is készült vele.

Miután mind Péter Tomi, mind Koncsecskó Peti, mind Lukács Marci közben igen keresett zenészek lettek, én még 1500km-rel odébb költöztem, egy kész csoda, hogy össze tudtuk hozni, hogy ebben a pár napban együtt legyünk, de úgy érzem, annál inkább értékeljük mindannyian az együtt töltött időt és egymás társaságát.

Azt hiszem, hogy az ebből fakadó lazaság és baráti viszony a zenében is megvalósul valamilyen formában, és beszélgettünk is róla, hogy mindannyian sokkal jobban érezzük magunkat ez egész projektben. 

Egy szó, mint száz, én nagyon büszke vagyok a végeredményre, és remélem, hogy megtalál majd minden olyan embert, akinek szüksége van rá. 

The post Megjelent a Tamás Jurisits Group legújabb „Playground” című EP-je! appeared first on STRM.hu.

Tamás új száma 2025 júniusában (a dal 4. hónapja) 521-szer szólalt meg összesen 24 rádióállomáson, ami gyakorlatilag megegyezik a „Fordul a szélirány” című dalának csúcsával, amelyet Fonogram díjra is jelöltek.

Jelen pillanatban az Editors’ choice Top 40 lista 14. helyén szerepel, ami a szám itt elért eddigi legjobb eredménye. A hetente megjelenő lejátszási lista az adott héten legtöbbször játszott slágereket veszi soron súlyozás nélkül, ahol az előző héthez képest 2 helyet javított Tamás új szerzeménye.

Összességében ígéretesek a mutatók, az erős kezdést látva könnyen lehet, hogy ez lesz Tarány második legnagyobb rádiós slágere.

The post Tarány Tamás új „Nem hagyom” című dala berobbant, újabb csúcsot ért el appeared first on STRM.hu.

Az idei évi műsor gerincét adó Leander Szimfonik egy hasonló jubileum alkalmával indult útjára 2018-ban. Az akkor 33 éves Leander egy nagyon különleges, dupla teltházas előadással ünnepelte, hogy Krisztusi korba ért. Az első Pejtsik Péter által készített szimfonik átiratok eme jeles alkalomra készültek el (a lista azóta már bővült, hiszen a Leander Szimfonik egy aktívan működő projekt a Leander Kills és az – 5 év után – idén visszatérő Amigod mellett).

2019-ben ünnepelte Leander a ’Csak te’ című dalának a 10. évfordulóját, melynek alkalmából több régi zenésztárs is vendégeskedett a koncerten. A Leander Kills mellett fellépett az akkor még aktívan működő Amigod, és Leander régi zenekara a Babylon is. A Leander 10-re keresztelt koncert a mai napig tartja Leander karrierje során a nézőcsúcsot.

Az Amigod visszatérése
Az Amigod idei visszatérése több szempontból is különleges. A zenekar 5 évig inaktív volt, a szünetről pedig Leander úgy nyilatkozott egy – a Petőfi TV-nek adott – interjúban, hogy „a pandémia alatt megállni kényszerültünk, és amikor újra indult az élet, minden energiánkat a Leander Kills-be fektettük”. Mi sem bizonyítja jobban ezt a kényszerhelyzetet, mint hogy a június 19-én megjelent visszatérő daluk, a „Táncolj nekem” már évek óta a fiókban állt. A zenekar a Leander Szimfonik és a Leander Kills mellett szintén fel fog lépni a Margitszigeti koncerten.

2 év után először 2025. augusztus 19-én láthatja a közönség újra Köteles Leandert és a Leander Kills-ből is jól ismert Czifra Miklós gitárost egy színpadon.
Leander közös munkája Czifra Miklóssal 2023 márciusában félbeszakadt, amikor is 7 év után Miki kilépett a Leander Kills-ből. Akkor úgy fogalmazott a zenekar hivatalos oldalán megjelenő bejelentésben, hogy „még az is lehet, hogy majd egyszer újból egy színpadon állunk és onnan folytatjuk ahol abbahagytuk”. Akkor még nem lehetett tudni, hogy az Amigod visszatérés fogja újra összehozni Leandert és Mikit.

Mi várható a Jubileumi koncerttől?
Az augusztusi koncertre a jegyek több, mint 70%-a már elfogyott. Az este rengeteg izgalmat tartogat magában, hiszen a helyszín már önmagában is impozáns, és ehhez társul majd Köteles Leander különleges, izgalmas és nagyon sokszínű zeneisége, ami mellett Pejtsik Péter karmester vezénylésével a Leander Szimfonik, a Leander Kills és az Amigod zenekarok egytől egyik kiváló zenészei, más-más stílust képviselve fogják kísérni külön-külön és egyben is Leander eddigi legfontosabb szerzeményeit.

The post Minden idők legnagyobb Leander koncertje a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon appeared first on STRM.hu.

The post Isabel LaRosa – Cry For You appeared first on STRM.hu.

The post Lil Durk feat. Jhene Aiko – Can’t Hide It appeared first on STRM.hu.

The post VICTORIA – T-SHIRT (feat. Tommy Genesis, Miss Bashful) appeared first on STRM.hu.