2018. február 8.

Camila Cabello: “Továbbléptem az életemmel, így a zenémnek is tovább kellett lépnie”

Steszko Zsanett | 547 megtekintés

2016-ban Camila Cabello kilépett a Fifth Harmony lánycsapatából, hogy szólókarrierbe kezdjen. Mindössze egy év telt el, ám a 20 éves latina máris szupersztár. Nemrég az a megtiszteltetés érte, hogy a legutóbbi NME magazin címlapjára kerülhetett és a neves lap készített vele egy igazán mély interjút.

Camila Cabello a pillanat embere. Havana című perzselő slágere, mellyel szülővárosa előtt is tiszteleg, szinte minden lista élét meghódította. Camila című, nemrég megjelent debütáló albumáért rajong a kritika, olyan értékeléseket zsebel be vele, amiket a 2012-es X-Faktorban alakult Fifth Harmony tagjaként sosem kapott. Los Angeles-ben, ahol az NME magazin címlapjára fotózták, minden körutat Camila Cabello óriásplakátok szegélyeznek. Holott egy évvel ezelőtt Camila jövője egyáltalán nem festett ennyire rózsásan. A lánycsapatból való kilépését követően korábbi bandatagjai sérelmeikkel bombázták, ami korántsem a legoptimálisabb kontextus egy szólókarrier beindításához. Camila azóta utalt rá, hogy kilépésének oka részben az volt, hogy a mesterségesen „gyártott” zenekar dinamikája megakadályozta növekedését, mint dalszerző. Az NME interjúja során láthatóan tartózkodóbb lett, mikor a riporter szóba hozta ex-lánycsapatát. Leszámítva ezt az apró momentumot, Cabello pont ugyanolyan sziporkázó és élénk, mint védjegyévé vált slágere.

A Havana sikere mennyire változtatott meg?

Azt hiszem, egy nagy adag önbizalmat köszönhetek neki. Mikor valaki új szólóelőadó, az emberek, akik vele dolgoznak, gyakran félnek olyan dolgot csinálni, ami különböző vagy új a megszokotthoz képest – inkább olyanba kezdenének, ami már alapból megy a rádióban. Ragaszkodni akarnak a bevált recepthez, ami már le van „tesztelve”. Mi meg sem jelentettük a Havana-t single-ként, mivel senki sem hitt benne eléggé. Úgy voltak vele, hogy „Oh, ez egy király dal, de egyértelműen nem az, amit kislemezként kiadnál az albumodról.” Aztán, amikor működött, úgy éreztem, hogy igazából senki nem tudhat semmit biztosra, így akár csinálhatod azt is, amit te szeretnél.

Ez egy jelentőségteljes pillanat volt számodra?

Rendkívül jelentőségteljes. Megtanította azt a fontos leckét, hogy menj az után, amit te érzel és szeretnél. Mivel így legalább abban biztos lehetsz, hogy mindig lelkesen adod majd elő az adott dalt. És ha az emberek kapcsolódnak, kötődnek hozzá, az őszintén szólva az egyik leghihetetlenebb dolog a világon. Arra tanított, hogy mindig kövessem az ösztöneimet.

Végül kihagytál pár elég nagy nótát az albumról: a Crying In The Club-ot, ami egészen a UK Top 15-ig jutott és az OMG-t is, amit Charlie XCX-vel közösen írtatok. Nehéz döntés volt?

Nem, mert tudtam, hogy nem illenének az albumra. Nyilvánvalóan ezzel ezzel tettem egy lépést hátra, de ez pont egy olyan dolog volt, amit az ösztöneim súgtak. Úgy szeretek lefeküdni aludni, hogy azt érzem, azt a döntést hoztam, amit helyesnek éreztem. Ha olyasmit cselekszem, amit én nem szeretnék, csak mindenki más, akkor az zavarni fog. Ö-rök-ké.

A lemez eredetileg a The Hurting. The Healing. The Loving (A sértés. A gyógyítás. A szeretés) címet kapta volna, de aztán átnevezted Camila-ra. Mikor jött el az a pillanat, amikor eldöntötted, hogy címet kell cserélned?

Azt hiszem, két hétnyi interjúzás után.

Wow.

Komolyan. Úgy voltam vele, hogy „Ettől csak szomorú leszek. Az album kezd túllépni ezen a szituáción, de én soha nem fogok, ha folyamatosan kérdezgetnek róla.” Ráadásul nagyon magánélet-óvó típus vagyok, szóval nem is tudtam volna izgalmas választ adni arra, hogy ki inspirálta. Továbbra is ködösítettem volna és az nem jó senkinek. Azt éreztem, hogy „Wow, képzelj el egy albumot, ami ezen alapszik. És egy turnét. És még több interjút.” Mire az interjúk során beszéltem arról, hogy mi is okozott nekem fájdalmat, tulajdonképpen már nem is volt releváns a dolog. Továbbléptem az életemmel, így a zenémnek is tovább kellett lépnie.

Idefelé jövet láttam, hogy a Sunset Boulevard tele van a te óriásplakátjaiddal és az szerepel rajtuk, hogy a „pop legújabb szupersztárja”. Milyen érzés ez? Ijesztő számodra?

Egyrészt fantasztikus érzés. Másrészt olyan, mintha nem is én lennék, van ennek értelme? Mintha az ikertestvéremet látnám. Olyasmi ez, mint Hannah Montana és Miley Cyrus. De… Nem is tudom. Úgy érzem, hogy rengeteg dolog történik velem folyamatosan, és ez egy jó dolog, mert nincs időm feldolgozni őket és nem ülepednek le. Viszont az komolyan elképesztő érzés, hogy az emberek hallgatják a dalaimat. Emlékszem arra, mikor 15 éves voltam és el sem tudtam képzelni, hogy ez megtörténhessen. Például ma korábban a The Ellen DeGeneres Show színpadán járhattam és Ellen azt mondta, hogy ezer éve szerette volna, hogy ott énekeljek. Ez szerintem őrület.

Szóval szerinted hogy történhetett meg mindez veled? Az emberek többsége, aki a popsztárságról álmodik, általában a közelébe sem jut.

Azt hiszem, a kezdő pillanat az a kis boldog történés volt, amikor hirtelen megjött a bátorságom az X-Faktoros jelentkezéshez. Azután egyszerűen csak beleugrottam dolgokba. És annyira izgatott lettem tőlük, hogy nem foglalkoztam a félelemmel és a korlátokkal. Mindig kíváncsi vagyok valamire, ami aztán a következő lépéshez vezet. Folyamatosan tanulni próbálok, vagy fejlődni, vagy növekedni valamilyen módon.

Hát, úgy látszik ez egyértelműen működik.

Köszi! De tudod gyerekként volt egy időszakom, mikor nagyon szégyenlős voltam és nem túl bátor. És azt hiszem, mikor megléptem az első bátor lépésem, az arra sarkallt, hogy újabb olyan dolgokba vágjak bele, amiktől félek, vagy zavarban leszek. Most már az a személy akarok lenni, aki merész. Ez egy 180 fokos fordulat számomra és valószínűleg abból a borzongásból és izgalomból fakad, amit a színpadon érzek. Ezt az érzést keresem az életem más területein is. Az adrenalin löketeket.

Valószínűleg sok rajongó számára a She Loves Control az album egyik legkiugróbb száma. Honnan jött hozzá az ötlet? Szerintem a She Loves Control zseniális cím egy pop dalnak.

Szerintem is! Nagyon szerettem volna készíteni egy dalt, amire illik a ’She Loves Control’ cím. Az életem egy olyan pillanatáról szól, amikor szabadnak és izgatottnak éreztem magam és élvezhettem ezt az újfajta függetlenséget, ahol nálam lehetett a kreatív irányítás, ami azelőtt soha. Én irányíthattam a zeném, az időbeosztásom, az időm, a döntéseim alakulását és csodálatos érzés volt. Azzal a szándékkal írtam ezt a dalt, hogy arról szóljon, amiről éppen szólnia kell a hallgatójának. Lehetne a szexuális irányításról, vagy akármilyen fajta kontrollról. Imádom annak a gondolatát, ahogy lányok éneklik: ‘She loves control, she wants it her way…’.

Finoman feminista.

Igen, nagyon is. Mivel van abban valami nagyon erőteljes, ha kimondhatjuk: „Szeretem irányítani az életem. Szeretek úgy élni, ahogy csak akarok.”

Gondolod, hogy az irányítás azért édesebb számodra, mert egy lánycsapatban kezdted a karriered?

Minden bizonnyal. Egy ilyen háttérrel sokkal jobban tudom értékelni.

Előadsz majd Fifth Harmony dalokat a turnéd során?

Nem… Biztosan nem.

Néha az előadók újra előveszik a régi, bandában írt slágereiket, ha turnéznak, hogy ismét relevánsnak érezzék magukat.

Őszintén szólva ez soha nem jutott eszembe. Nem is tudom, úgy érzem, hogy ez egy új fejezet az életemben.

Most, hogy szólóelőadó vagy, nagyobb rajtad a felelősség, mint példakép?

Igen. Azt hiszem, ebben nagy szerepet játszik az, hogy van egy 10 éves húgom. Még ha káromkodom is a való életben, a dalaimban sosem tenném. Mivel ő a barátaival szokta hallgatni a számaimat és azt szeretném, hogy ők is énekelhessék őket velem együtt. Mindig észben tartom a közönségem ezen részét. Mikor én voltam fiatalabb, felnéztem az olyan Disney-lányokra, mint Selena, Demi, Miley, Taylor. Habár Taylor nem volt Disney-lány, de érted, mire gondolok. Úgy érzem, hogy az emberek, akikre kiskorodban felnézel, mindenképpen befolyásolnak, formálnak valamilyen módon. Éppen ezért jó hatással szeretnék lenni a fiatalabb gyerekekre.

Az utolsó kérdés talán kicsit nyálas, de mit szeretnél, mit gondoljanak az emberek, ha meghallják azt a nevet, hogy Camila Cabello?

Ez nem nyálas. Talán azt, hogy őszinte? Nem, talán azt, hogy izgalmas. Néha úgy érzem, hogy az, aki a stúdióban vagyok és az, aki a színpadon, teljesen különböző. A stúdióban csak egy huszonéves lány vagyok, aki dalokat ír és próbál őszinte lenni. De előadóként azt szeretném, hogy az emberek izgalmasnak gondoljanak, hogy váratlan és kiszámíthatatlan dolgokat tapasztaljanak tőlem. Szóval talán az őszinte és az izgalmas egyvelege szeretnék lenni. És kedves! Mindenképp azt szeretném, ha az emberek kedvesnek találnának.

Forrás: NME magazin

Hozzászólások

Hozzászólás