2018. november 28.

Jean-Michel Jarre: „A lemez őszinte maradt ahhoz, aki vagyok”

Blahó Dávid | 1198 megtekintés

Jean-Michel Jarre számára az átütő siker 1976-ban érkezett meg az Oxygéne című lemezével, amelyből mintegy 12 millió példány fogyott világszerte. 2004-re már több mint 80 millió albumot adott el, és azóta is aktívan turnézik és írja az új zenéket – rajongói legnagyobb örömére. A 2018-as esztendő különösen mozgalmas volt a francia mester számára, hiszen szeptemberben kiadott egy gyűjtői lemezt Planet Jarre – 50 Years of Music elnevezéssel; két hónapra rá pedig megjelent legújabb nagylemeze, az Equinoxe Infinity, amely bizonyos szempontból az 1978-as Equinoxe anyag folytatása. A művész a friss kiadvány munkálatairól vallott az alábbi interjúban.

Mi volt az ötlet az Equinoxe Infinity mögött?

Igazság szerint, először az életemben nem a zenei, hanem a vizuális ötlet rajzolódott ki bennem. Imádom az Equinoxe borítóját, ahogy azok a furcsa teremtmények bámulnak rád. Utána azon gondolkodtam, hogy vajon mi történt velük negyven év elteltével. Egy jelenet jelent meg előttem, miszerint ezek a lények a technológiát jelképezik az elmúlt 40 évből, ahogy azt begyűjtötték és erőre kaptak, átvették az irányítást felettünk a tudásuknak köszönhetően. Az equinoxe számomra azt jelenti, hogy ők a jövőbe néznek, ahogy napjainkban mi is a jövőbe tekintünk. Éppen ezért, a zene helyett először a vizuális elemeket alkottam meg. A másik ok pedig, hogy a többség már letölti a zenét, és látja a designt hozzá a lejátszó felületen, így nagyon fontos, hogy egy vizuális élményt teremtsünk számukra. Életem során először előbb volt kész minden design elem, mint hogy egy zenei kottát lejegyeztem volna. Erre alapozva, a zene végül betétdala lett egy, a fejemben elképzelt jelenetnek. Erről szól az Equinoxe Infinity, amihez kapcsolódott a mesterséges intelligencia létezése. Mind tisztában vagyunk azzal, hogy a mesterséges intelligencia egy hatalmas felfedezés, és el kell fogadnunk, hogy a gépek a nagyon közeli jövőben képesek lesznek saját zenét, filmeket és könyveket alkotni. Mi fog történni velünk? Ezek a kérdések merültek fel bennem, amikor a zenét alkottam.

Amikor anno az Equinoxe lemezt készítetted, terveztél hozzá folytatást már akkor?

Nagyon szeretem a folytatásokat az irodalomban és a televíziós sorozatokban. Azonban ez nem feltétlenül történik meg a zenében. Mindig szerettem volna, ha az Oxygéne-nek lesz folytatása, ám sosem gondoltam volna az Equinoxe-re ezügyben. A gondolat mostanában fogalmazódott meg bennem, amikor a karakterekre néztem a borítón. Nagyon érdekesnek találtam, hogy rájuk és a designra alapozva alkossak.

Nagyon futurisztikus az Equinoxe Infinity album borítója. Megmagyaráznád mindkét változat koncepcióját?

Szerettem volna a vizuális határokat feszegetni és egy erős benyomást kelteni arról, hogy a designnak milyen jelentős szerepe lett ismételten. Ugyanazt a zenét két teljesen különböző borítóval adtam ki, két különböző jövőt mutatva. Van egy biztonságos, tiszta, és van egy sötétebb, szennyezett, globális felmelegedéssel küzdő design. Az egyik zöldes, a másik pirosas, de a zene ugyanaz. Tetszik, hogy a számok illenek két teljesen különböző, de elképzelhető jövőhöz.

Mi a véleményed a mesterséges intelligenciáról és a modern technológiáról? Izgatottak legyünk vagy féljünk tőle?

A jövő szerintem mindenkit, generációról generációra megrémít. Ijesztő volt a nagyszüleinknek, szüleinknek és most nekünk is. Valószínűleg a gyerekeinknek is az lesz. Szerintem nem kellene tartanunk tőle, hiszen a jövőnk mindig jobb lett, mint ahogy számítottuk, és nem látom annak okát, hogy ez most miért változna meg hirtelen. Úgy hiszem, rajtunk áll, hogy mit gondolunk és hogyan viszonyulunk a technológiai változásokhoz. A mesterséges intelligencia, nézeteim szerint, alapjaiban fogja megváltoztatni az emberiséget. Izgalmas, hogy nem tudod, mi fog kisülni belőle. Ezeket a lényeket mi teremtjük meg. Nem tudjuk, hogy lesz, de ez az elképesztő a tudományban. A művészek is fontosak, hiszen megosztják a jövőről szóló elképzeléseiket a közönségükkel. Könyveken és filmeken keresztül betekintést nyerünk a jövőbe. Nem biztos, hogy minden úgy lesz, de elgondolkodtatnak, hogy mi lehetne…

Az Equinoxe az egyik legsikeresebb albumod. Érzed a nyomást azzal kapcsolatban, hogy hasonló eredményeket érjen el a folytatása?

Igen, az egyik, ha nem a legsikeresebb alkotásom volt, így felmerülhet a nyomás kérdése. De ma kevesebb teher van rajtam, mint valaha. Az első nagy sikerem a semmiből érkezett az Oxygéne-nel; rengeteg új barátom lett, akik tőlem függtek és figyelték minden lépésemet. Erről szólt a második lemezem, az Equinoxe, hogy bámulnak és azon tűnődnek, hogy a sikeredet a véletlennek köszönheted-e. Ma már a nyomás más, hiszen nagyon szerencsés vagyok a tekintetben, hogy harmonikus a viszonyom a kiadómmal. Sok energia, tehetség és emberi erőfeszítés áll a munkánk mögött. Ezzel a projekttel az is volt a cél, hogy hű maradjak önmagamhoz. Az életed során, mint művész, könnyen elveszítheted azt, aki vagy. Úgy érzem, a lemez őszinte maradt ahhoz, aki vagyok. Őszintén szólva, nagyon elégedett vagyok azzal, amit alkottam. Megmutatja, ki vagyok most. Remélem, a rajongóim és közönségem is így látja majd. Próbáltam a saját utamat járni mindenféle teher nélkül. Ahogy mondtam, a betétdal ötlete végig kísérte a munkámat. A lények segítettek, hogy megszülessen a zene. Körülbelül egy évvel ezelőtt kezdtem el dolgozni rajta fejben, majd júliusban a kiadó rám ijesztett, és azt mondták, hogy most már el kell készülnie a lemeznek. Aztán rájöttem, hogy csak presszionálni akartak, és kiderült, hogy még volt három hetem a határidőig. Életem legjobb híre volt ez, hiszen maradt még három teljes hetem, hogy minden a helyére kerüljön, mindent befejezzek. Most tényleg volt időm arra, hogy minden tökéletes legyen, és ez sose fordult még elő velem.

Láthatunk majd még a színpadon?

Dolgozom most is egy projekten, de a következő turném szerintem egy évet várat magára, hiszen 250 show-t adtam az elmúlt három évben. Most annak is eljött az ideje, hogy egy kicsit csak úgy magamnak zenéljek. Skizofrénül hangozhat, de amikor a színpadon vagyok, inkább a stúdióba akarok menni, amikor meg a stúdióban vagyok, akkor már alig várom, hogy újra színpadon legyek. Szerintem a turnézás egy év múlva kezdődhet el, most szeretnék még zenélgetni és kiadni magamból, ami még bennem maradt.

Fordítás: Kozma Vivien

Hallgasd vagy vásárold meg az “Equinoxe Infinity” albumot az alábbi linkek valamelyikén: https://strm.hu/jean-michel-jarre-equinoxe-infinity

Hozzászólások

Hozzászólás