2017. augusztus 3.

Shakira: „Úgy voltam vele, nem csinálok több lemezt”

Blahó Dávid | 481 megtekintés

Megvárakoztatta a rajongóit minden kolumbiai énekesnők legtökéletesebbje, de végül kifizetődött a türelem: Shakira idén egy hamisítatlan latin-pop albummal foglalta vissza a helyét a könnyűzene trónján. Az alábbi rövid interjúból az El Dorado lemez hátteréről – és a szőke díva terveiről – tudhatunk meg többet.

Mit jelent számodra az El Dorado?

Az El Dorado a kapcsolatteremtés és az inspiráció újbóli felfedezését jelenti nekem. A kreatív munka első pár hetében még lehetetlen küldetésnek bizonyult az album elkészítése. Úgy éreztem, mintha a Mount Everestet másznám meg. Nehéz volt összeegyeztetnem az anyasággal járó feladatokat a stúdióban töltött órákkal. Mintha egy sötét szobában ültem volna – nem tudtam, milyen irányba szeretnék menni. Egyszerre anyának és alkotónak lenni nem könnyű, és nem tudtam, hogy képes leszek-e a kettőt párhuzamba rakni. Aztán találtam rá módot. Köszönettel tartozom a családomnak, a barátaimnak és a hozzám közel állóknak, mert folyamatosan támogattak. Rájöttem arra, hogy az inspiráció ott volt velem, nem hagyott el. Olyan volt, mintha újra megtalálnám önmagamat a misztikus áldás által, ami maga az El Dorado. Az El Dorado része a kolumbiai mitológiának. Mindig nagy rajongója voltam a világban keringő mítoszoknak, azonban ez különösen kedves a szívemnek, hiszen a történetet belengi a rejtély és a fantázia, továbbá az én országomban történt meg. így úgy gondoltam, ez lesz a tökéletes cím a lemezem számára.

Összeegyeztettél bármilyen hatásokat és témákat, hogy eklektikus munkát adhass ki a kezed közül?

Igen. A felvétel sok aspektusból merít ihletet; a végtelen kombinációja annak, amikor valaki alkot. Önmagamra egy fúzióként tekintek, a kultúrák egyvelegének. Mindannak, amit megtapasztaltam az évek során, hiszen 18 éves koromban kezdtem el turnézni az első albummal – ami igazából már a harmadik volt, a Pies Descolzos (Bare Feet), azonban az volt az első nemzetközi sikerem. Az volt az én „utazásom Ithaca-ba” (utalás az Odüsszeára – a szerk.), hiszen akkor kezdtem el igazán tapasztalatokat gyűjteni. Mindezen felfedezések, kultúrák és emberek, akikkel találkoztam, belém ivódtak és tettek azzá, aki ma vagyok. Mint előadó, mint alkotó. A zeném ennek tükre, és a fúziója mindannak, amivé lettem. Szóval azt mondanám, számomra nehéz lenne olyan előadónak lenni, aki nem csen innen-onnan, hiszen mindig elvégzem a magam kis áltudományos kutatását a stúdióban.

Így igen, mondhatjuk, hogy az album nagyon eklektikus. Sok forrásból merít, sok kultúrából: a La Bicicleta például a kolumbiai gyökereim előtt tiszteleg. Emellett kiemelném a karibi kultúrát a Dominikai Köztársaságból: a Déjá Vu dalban ennek az elemei köszönnek vissza. Van még a lemezen reggaeton, például a duett Nicky Jammel és Malumával; azonban bizonyos felvételek a régi, klasszikus munkáimra emlékeztethetik az embereket, és megvan bennük a potenciál, hogy új klasszikus váljon belőlük. A Nada (Nothing) nagyon személyes, csakúgy, mint a dance hangzású Me Enamoré (I Fell In Love), de az Amarillo (Yellow) még ezeknél is privátabb, intimebb pillanatokat mutat be az életemből. Mind-mind felejthetetlen élmény számomra, és örülök, hogy az albumon dokumentálhattam ezeket az emlékeket.

A legérdekesebb része a projektnek, vagy mondhatni, a legfelszabadítóbb számomra, ami által szárnyalhattam, hogy úgy voltam vele, nem csinálok több lemezt. Olyan, mint azok a párok, akik nehezen esnek teherbe, így elfogadják, hogy „Oké, akkor nem lesz gyerekünk”, és aztán bam! – áldott állapotba kerül a nő. Valami ilyesmi történt itt is. Úgy voltam vele, nincs több lemez, csak dalok szólóban. Aztán hirtelen annyi dalt készítettem el, egymás után, hogy összeállt egy teljes album. Amikor a legkevésbé számítottam rá, 13 kész felvétel volt előttem, és őszintén, úgy érzem, hogy jót tett nekem, hogy csak a számok elkészítésére koncentráltam. Ezért hallhattatok négy dalt a rádiókban a megjelenés előtt. Az élet meglepett. Közben pedig engedte, hogy a legnagyobb szabadság és öröm közepette alkothassak. Jobban, mint valaha! Nem mondhatnám, hogy bármikor ennyire élveztem volna a stúdiózást, mint ennél a felvételnél.

2017-ben a turnézáshoz is végre visszatérsz?

Úgy gondolom, hogy igen. Bár nem tudom, hogy fogom megoldani két kisfiú mellett. Ilyet még sosem csináltam, főleg úgy, hogy a kettő gyakran négynek érződik. Ennek ellenére meg fogom próbálni, és meglátjuk, hogy alakul. Nagyon szeretnék visszatérni a színpadra, és az egyik legnagyobb motivációm, hogy a fiaimért is megtegyem. Nagyon ösztönző, hogy velük és a közönségemmel éljem újra a turnézást. Kezdek rájönni, milyen nagy „katalógus” áll előttem, amelyből a számokat kiválaszthatom. A napokban már játszadoztam a lehetséges dallistákkal, és ekkor láttam meg, hogy mekkora kihívás összeállítani a tökéleteset. Ennek ellenére ez lehet az egyik legszórakoztatóbb turném, hiszen annyi felvételem van már, amit az emberek hangosan énekelhetnek; és egy előadó számára nincs jobb érzés annál, mint mikor a közönsége minden egyes felvételt szívből dalol. Emiatt is nagyon izgatott vagyok.

Kozma Vivien

Hozzászólások

Hozzászólás