2018. augusztus 31.

„Szeretnénk önkritikusak maradni a generációnkkal szemben – kicsit gúnyolódni, de nem megítélni azt” – The Chainsmokers interjú

Steszko Zsanett | 336 megtekintés

A The Chainsmokers Grammy-díjas producer-duója nemrég ünnepelte Closer című debüt-slágerük két éves évfordulóját, amit aztán egy vadonatúj, tánctérre perdítő szerzeménnyel is megfejeltek – megérkezett a Side Effects! A Billboard riportere faggatta ki a fiúkat, Alex Pallt és Drew Taggart-öt az elmúlt két évben átélt fejlődésről, inspirációkról, élményekről.

Milyen érzés volt a Hollywood Palladium-os fellépés? Ez egy sokkal kisebb helyszín, mint amikhez hozzászokhattatok.

Taggart: Los Angeles-ben játszani mindig öröm, mivel ugyan ott lakunk, de sosem tartózkodunk ott. Ez egy olyan este, amin az otthoni barátaink is részt vehetnek, emiatt ösztönösen másként adunk elő – kicsit kisimultabb és nyugodtabb az ember a színpadon, ha tudja, hogy ott van az összes haverja, akik jól érzik magukat.

Pall: Mostanában a hétvégék nagy részén egy Las Vegas-i klubban játszunk, úgyhogy általában megmerítkezhetünk mindkét világ legjavában. Volt egy nagyon bensőséges pillanatom, mikor a srác, aki a legközelebb volt hozzám a tömegből, egyszercsak megkérdezte, hogy „Hé, ember, honnan van a cipőd?”. Én pedig hirtelen nem értettem: „Tessék? Ki kérdezett?”. Ő pedig válaszolt, hogy „Én vagyok az, Jeff, az első sorból.” Általában azokon a helyeken, ahol fellépünk, az első pár sort sem látjuk… (nevet)

Taggart: Ez azért is van, mert nagyon rossz a szemünk.

 

 

Hol találkoztatok a legőrültebb közönséggel?

Taggart: Volt pár őrült show-nk Kanadában. Nem tudom, mi okból történt így, de a legutóbbi turnénk Montreal-i koncertje őrületes volt. Volt egy esténk Quebec-ben is, az egészen biztosan bekerül a top 5-be. De őszintén szólva, soha nem lehet tudni. Minden a hangulattól, a dátumtól, a helyszíntől, a közönségtől függ – teljességgel kiszámíthatatlan. Hogyha felfűtve érkeznek, nem számít, hogy 200, vagy 20 000 ember jött-e el.

Ha már a hangulatról beszélünk, a Side Effects-nek kicsit más a hangulata, mint az idén megjelent többi dalotoknak. Mi inspirálta ezt a diszkósabb vibe-ot?

Taggart: Valóban elég funky darab. Úgy éreztük, hogy a zenénk egy sokkal lassabb, sokkal lágyabb állomáshoz érkezett. Ráadásul nyár van, szerettünk volna egy feldobott hangulatú, nyári slágert – így született a végeredmény.

A Sick Boy és a You Owe Me is télen íródtak, amikor sötétebb volt és sok személyes dologgal birkóztunk épp. A zenénk majdnem mindig a tükörképe annak, amin éppen keresztül megyünk az adott pillanatban, és amint jobbra fordult az időjárás és minden felmelegedett – elkezdtünk olyan zenét készíteni, ami erre reflektál.

 

 

Az időjáráson kívül van egy történet, ami inspirálta a dalszövegét?

Taggart: Szeretünk például a Z-generáció kapcsolatairól elmélkedni. (nevet) Arról írunk, amit megfigyelünk vagy megtapasztaltunk, és a gyakori rossz döntésekről, ahogy az új dalban is hallhatod. Ami ugyanakkor arról is szól, amilyen hévvel ezekbe bele tudunk ugrani és a pillanatban élésről, ahogy megtaláljuk a kis pillanatoknak a szépségét.

Érzem is, hogy a zenétek az utóbbi időben nagyon öntudatos lett.

Pall: Igen, manapság rengeteg érdekes téma felmerül bennünk, amit művészként ki tudunk bontani. Úgy érzem, hogy az internet átveszi a hatalmat az emberek élete felett, és mindenki egyfajta őrült, se veled, se nélküled kapcsolatba kerül vele. Azt hiszem, alapvetően ez a témája minden új dalunknak – kapcsolódva az internethez és ahhoz, ahogy a mi generációnk tagjai kapcsolatba lépnek egymással, akár baráti, vagy szerelmi szinten.  Nagy sci-fi és Black Mirror rajongók vagyunk, szóval egyfajta futurisztikus mentalitással rendelkezünk – szeretnénk önkritikusak maradni a generációnkkal szemben, ugyanakkor tréfálkozni is – kicsit gúnyolódni, de nem megítélni vagy kritizálni azt. Ez az, amit mi élvezünk és ezt találjunk izgalmasnak a dalszerzésben.

 

 

Nemrég volt a Closer c. slágeretek 2 éves évfordulója. Visszagondolva az azóta eltelt 2 évre, most hol érzitek magatokat ahhoz képest?

Taggart: Ami igazán érdekes ezzel az egész dologgal kapcsolatban, az az, hogy folyamatosan törni kell az utat, ami azért elég nehéz. Meg szeretnénk találni a célunkat. A Closer mondhatni a közepe volt annak az útnak, amit művészként megtettünk a mai önmagunk elérése érdekében. Az volt az egyik legszemélyesebb dal, amit valaha írtunk és egyben az első alkalom, amikor én énekeltem egy szerzeményben. Igyekszünk még jobbá válni és olyan dolgokat alkotni, amikben eredendően megmutathatjuk a művészi énünket és amik szórakoztatnak, ugyanakkor nem szeretnénk magunkat túl komolyan venni.

Szóval hol látjátok a The Chainsmokers-t 2 év múlva?

Taggart: Abban biztos vagyok, hogy még több tonna zenével szeretnénk előállni. Szeretjük a folyamat valamennyi részét – a dalírást, önmagunk kifejezését. A turnézás meghatározó része lett az életstílusunknak és azt gondolom, még ha meg is engedhetnénk magunknak, hogy lassítsunk, nem tennénk. Annyira beleivódott abba, amit csinálunk és akik vagyunk. Az utazásaink az inspirációnk kulcsa a zenéink nagy részében, úgyhogy biztos folytatni fogjuk.

Sokkal többet fogunk a dobosunk társaságában játszani – néha DJ-zünk, máskor úgy lépünk fel, mint egy banda. Úgy érzem, hogy a zenekar-lét ível felfelé, és nagyon stimuláló számunkra a DJ szet mellett. Nehéz pontosan meghatározni, hogy mit fogunk csinálni, de határozottan többet, mint amit most csinálunk.

 

 

Nagyon jó látni titeket, amint előléptek a keverőpult mögül, mint teljes értékű előadóművészek.

Taggart: Azért még mindig DJ-k vagyunk, amit szeretünk is, de a saját érdekünkben bele szerettünk volna vágni valami még komplexebb dologba, és itt kötöttünk ki.

Készülőben van új zene, amiről szívesen elhinteni egy kis információt?

Taggart: Mindenképpen szeretnénk minél több új dalt kiadni és minél hamarabb. Nem szeretnék dátumot kikötni, mert folyamatosan változna. A Side Effects remélhetőleg most hódító útjára indult és a nyár egyik slágerévé válik.

 

 

Forrás: Billboard

Hozzászólások

Hozzászólás