Május 12-én jelent meg Harry Styles saját nevére keresztelt, bemutatkozó szólólemeze, amelyről a Sign of the Times dal és klip hihetetlen gyorsasággal vált slágerré világszerte. A 10 számot tartalmazó anyag érettsége és komoly, rock/blues alapú hangszerelése sokakat meglepett, és a rajongók mellett a kritikusok is elismerően nyilatkoztak az énekes kvalitásairól. Alábbi cikkünkből az is kiderül, hogy mit gondol a leginkább érintett személy az albumról.
„Egyetlen célom volt a lemezzel, mégpedig az, hogy őszinte legyek” – kezdi Harry Styles a 2017-es, önmagáról elnevezett albumának értékelését. „Nem tudtam az elején, hogy fog hangzani. Nem akartam bizonyítani, vagy úgy gondolkodni, hogy bizonyos lépéseket meg kellene tennem. Csak arra akartam rájönni, hogy mi illik hozzám és mi az, amit én is szívesen hallgatnék.”
10 dal született meg végül a Harry Styles-ra, és mindegyik lehengerlő zenei élmény lett a fiatal, feltörekvő énekes/dalszerzőtől. Ez nem is csoda: a Grammy-díjas producer, Jeff Bhasker, illetve egy kisebb csapat (Alex Salibian, Tyler Johnson, Mitch Rowland, Ryan Nasci és Kid Harpoon) kísérte el Styles-t egy idilli helyszínre – Jamaicába. Elvonulásának nyomós oka volt: „Nem akartam, hogy bármi túlságosan befolyásoljon, vagy éppen elvonja a figyelmemet” – magyarázza. „Már megvolt a fejemben megannyi átélt élmény és emlék, amikről írni akartam.”
Emellett életében először rugalmasságot tapasztalt a zenekészítés folyamatában. „Teljesen új fordulatot vettem azzal, hogy el voltam zárva mindentől” – meséli. „A stúdióból a házba mentem, írhattam vacsora közben is, majd visszatértem a stúdióba lazítani kicsit. Mindenki erre fókuszált, ahelyett, hogy az idő miatt izgult volna. Ez volt életem egyik legjobb időszaka. Nagyon élveztem, hogy fejest ugrottam az egészbe és egyedül a zene került előtérbe.”
„A felvétel az elején teljesen máshogy hangzott” – mondja. „Sokkal rockosabb volt, jól esett kiadni a felgyülemlett energiákat. Jamaicában azonban, miközben kísérletezgettünk pár dologgal, elmentünk egy finomabb világba. Blues-rock dalok jellemezik így az albumot a legjobban.”
A Sign of the Times egy epikus, zongorára épített rockballada, ami az első, bemutatkozó kislemez lett a Harry Styles-ról. „Írás közben úgy éreztük, hogy ez egy meghitt, zongorás dalocska lesz. Aztán Jeff leült a dobokhoz, elkezdett játszani rajta random, és hihetetlenül feldobta vele. Így hozzáadtunk még ezt-azt. Szerintem ezzel a nótával lettünk a leghamarabb készen, és ez mindenképpen egy jó jel volt, hiszen nem kellett túl görcsösen próbálkoznunk. Az a fajta dal volt, ami megírta magát.”
A lemez palettája összességében nagyon színes. Az Ever Since New York például egy akusztikus, ritmikus felvétel, ami mégis erőteljes marad. „Nagyon jó érzés, mikor van egy olyan dalod, ami nem áll másból, csak a saját hangodból és némi gitárkíséretből, mégis meg vagy vele elégedve. Azonban, mikor eljátszadozol a hangzással, egészen új szintekre emelheted. Érdekes volt számomra látni, hogy mikor azt hiszed, elkészült egy felvétel, még azután is teljesen más irányba tudod terelni”.
A Carolina volt az utolsó dal, amit rögzítettek a Harry Styles lemezre. „Sokat viccelődtünk a dalszövegírás közben. Pont az a szórakoztató, könnyű hangzású szerzemény, ami hiányzott még.”
Styles tisztában van a csapat és a zenészek, írók fontosságával is, akik a munkáját segítették. Elmondása szerint az elején kellemetlen volt számára ennyire megnyílni, azonban mivel mindenben támogatták, így sikeres napokat tudhattak maguk mögött. „Mindig nehéz, amikor önmagadat, és mindazt, amit mondani akarsz, egy cenzúrázatlan verzióban kell megmutatnod” – jegyzi meg. „Nem éreztem úgy, hogy vissza akarnánk tartani bármit is, ami fantasztikus. Nagyon hálás vagyok a srácoknak, hiszen bár az elején nem nagyon ismertem őket, mégis megengedhettem magamnak mellettük, hogy sebezhető legyek írás közben.”
Bhasker, aki már Kanye Westtel, Alicia Keys-szel és a fun.-nal is dolgozott együtt, fontos szerepet töltött be az album fejlődésében. „Ha visszanézel a múltba, rájössz, hogy nem tartozik semmilyen stílushoz” – áradozik Styles. „Ő egyszerűen fantasztikus abban, hogy a legjobbat hozza ki egy előadóból, és feszegesse a határait. Nem volt semmilyen elképzelése a lemezemmel kapcsolatban, csak arra akart rájönni, én mit akarok csinálni. Olyanokra eszmélsz rá mellette, ami talán kellemetlennek hat, azonban én ezt jónak tartom. Hiszen ezek az emberi, nehéz pillanatok teszik igazán jóvá az albumot. Ez az ára annak, hogy valami ne csak jónak tűnjön, de jónak is érződjön.”
A folk stílusú, egyszerű dallamú Sweet Creature-ön át a romantikus megszállottság, a Two Ghosts mellett felfedezhető a rock alapú, pörgős Kiwi, és a rossz ómenű Meet Me in the Hallway is. Egytől-egyig felfednek egy rakás nyers érzelmet, és a hangzásuk is figyelemreméltó.
„A kedvencem az albummal kapcsolatban, hogy megannyi ízlésnek megfelelő dal megtalálható rajta” – árulja el. „Kiválaszthatod bármelyik három dalt, mindegyik máshogy fog hangzani, mégis harmóniában állnak egymással. Ahogy változott a folyamat, megálltam lépésenként, hogy megbizonyosodjak arról, valóban ezt akarom csinálni. A végeredményre pedig hihetetlenül büszke vagyok, és felettébb boldoggá tesz.”
Ahogy felkészül a 2017-es őszi turnéjára (amit egy hibátlan fellépés előzött meg a Saturday Night Live és a Graham Norton Show-kban, emellett egy hétig vendégeskedett James Corden The Late Late Show-jában is), Styles egyértelműen egy új fejezetet nyitott meg kivételes karrierjében. Azonban ő nem érez semmilyen nyomást, csak elégedettséget.
„Minden, amit tehetsz, hogy megírod, amit akarsz, és meglátod, mi lesz belőle. Nem tudom, mi egyéb lehetne a megoldás. Úgy gondolom, ha mást próbálnék csinálni, csalódást okoznék magamnak” – zárta sorait.
Kozma Vivien
A Harry Styles album elérhető az alábbi felületeken:
Media Markt:
Spotify:
Deezer:
Google Play:
iTunes: