2010 ÓTA NÉGY ÉVENTE KERÜL MEGRENDEZÉSRE AZ ÚJ GITÁROS TEHETSÉGKUTATÓT AZZAL A CÉLLAL, HOGY BEMUTATKOZÁSI LEHETŐSÉGET KAPJANAK AZ ÚJ ALKOTÓK. MINDEN ALKALOMMAL RENGETEG TEHETSÉGES EMBERT ISMERHET MEG A SZAKMA ÉS A NAGYKÖZÖNSÉG ÉS A 10 FŐS DÖNTŐS MEZŐNY MINDIG FELEJTHETETLEN GÁLÁT PRODUKÁL AZ ÉLŐ DÖNTŐBEN. A 2018-AS VERSENYT JOE SATRIANI WHAT HAPPENS NEXT CÍMŰ ÚJ STÚDIÓALBUMA KAPCSÁN ÍRTUK KI ÉS A TÁMOGATÓ PARTNEREK (IBANEZ, MARSHALL) IS KÖTŐDTEK A MESTERHEZ. A SEREGSZEMLÉBŐL TORONYMAGASAN KIEMELKEDETT A KÉSŐBBI GYŐZTES BARKÓCZI BENCE. MÁR AZ END OF TOTIPOTENCY CÍMŰ PÁLYAMUNKÁJA JELEZTE, HOGY A LENYŰGÖZŐ TECHNIKAI FELKÉSZÜLTSÉGHEZ KÜLÖNLEGES KOMPOZÍCIÓS KÉSZSÉG, ÉS ÉRTÉKES MONDANIVALÓ TÁRSUL. A DÖNTŐBEN PEDIG BEBIZONYÍTOTTA, HOGY EZT ÉLŐBEN IS TÖKÉLETESEN TUDJA REPRODUKÁLNI. EGYÉRTELMŰEN AZ ÚJ GITÁROS GENERÁCIÓ KIMAGASLÓ ALAKJA, AKI AZ ÚJ GITÁROS DÖNTŐ UTÁN AZONNAL STÚDIÓBA VONULT, HOGY RÖGZÍTSE ABSORBED LIGHT CÍMŰ MÁSODIK EP-JÉT. SZARKA JÓZSEF ENNEK KAPCSÁN BESZÉLGETETT BENCÉVEL AZ EDDIG MEGTETT ÚTRÓL, AZ ALKOTÁSRÓL ÉS A KÜLÖNLEGES VÍZIÓRÓL, MELYET MERISTEM NÉVEN HÍV ÉLETRE.
Strm.hu: Először a 2014-es Új Gitáros tehetségkutató kapcsán találkoztunk. Milyen tapasztalatok birtokában vágtál neki a versenynek. Mennyi ideje gitároztál már akkor? Mindig szóló projectben gondolkoztál vagy voltak zenekaraid? Mi vagy ki motivált arra, benevezz? Már akkor is saját kompozícióval neveztél. Miért gondoltad, hogy ez jobb megközelíté, mint egy ismert mű felvételével nevezni? Milyen élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodtál abban a projectben?
BB: Nagyjából 15 éves korom óta szereplek gitárversenyeken. Eleinte abból a megfontolásból tettem, hogy tesztelgessem a határaim, illetve volt benne egy csipetnyi magamutogatás is. Annak ellenére, hogy általában jó eredménnyel zárultak a versenyek, mindig megfogadtam, hogy az lesz az utolsó, amin elindulok, mert rettentő igazságtalannak érzem a zenét egy patikamérleg eredményein keresztül szemlélni és rangsorolni az alkotókat különböző kategóriákba. Egész egyszerűen a zene nem erről szól számomra. Azonban mégis mindig elindultam a soron következőn, mert ilyenkor rengeteg kapcsolatra és lehetőségre tesz szert az ember, az építő jellegű kritikákról nem is beszélve. Egyfajta lépcsőfokként tekintettem ezekre mindig. Ezt most el kell érni és abból következik majd a lényeg. A lényeg pedig az önkifejezés. Már a kezdetektől fogva saját szerzeményeket próbálgattam létrehozni és mai napig is emiatt zenélek, így hát nem is volt kérdéses, hogy saját szerzeményekkel nevezek a versenyekre. Egy ismert mű eljátszása – legyen az bármennyire zseniális és technikás – nálam inkább sport, mint művészet. Kigyakorolni bármit ki lehet, de önállóan gondolatokat megfogalmazni és azt a saját arcommal vállalni idegen emberek előtt, nem összehasonlítható teljesítmény. A gitárversenyek továbbá pont emiatt is jók az alkotók számára, hogy büntetlenül egy szakmai közönség előtt gyakorolhatják az előbb elmondottakat. Kiállni és felvállalni valamit magamból. Ez egy elég nehéz feladat szerintem. A 2014-es újgitáros sok tapasztalattal szolgált a későbbiekre, de hozzáteszem akkoriban elég zűrös dolgaim voltak és nem nagyon volt kapacitásom a versenyre koncentrálni. Meg is lett az eredménye… 😀 Ja, egyébként kérdésedre válaszolva igen, voltak más zenekaraim, meglehetősen sok. Sosem éreztem egyiket sem igazán magaménak, csak még nem estem át azon a személyiségfejlődésen, ami elvezetett odáig, hogy rájöjjek, mit is akarok valójában a zenétől, és hogy ezt csakis egyedül tudom megvalósítani (legalábbis most így gondolom). Ez a beismerés elég hosszú időt vett igénybe, de közben persze nagyon sok barátságot kötöttem és rengeteg tapasztalattal gazdagodtam.
Strm.hu: Ezután a 2018-as Új Gitáros tehetségkutatóban találkoztunk újra és a lenyűgöző End Of Totipotency című saját kompozícióval neveztél és magabiztosan meg is nyerted a versenyt. Miért érezted úgy, hogy újra kell nevezned? Mi történt veled a két verseny között eltelt 4 évben?
BB: Ez előbb elmondott fejlődés. Rájöttem, hogy mit szeretnék ezzel az egésszel kezdeni és el is kezdtem a munkát egy hosszabb (kb 1-2 éves) kihagyás után. Ezúttal sem szerettem volna nevezni nyilván, hiszen már szinte az elveimmel ellentétes volt a versenyzés, azonban rájöttem arra is, hogy ezt is felfoghatom egy lépcsőfokként, amihez a nyeremények és a zsűri szakmai minősége tökéletesen megfelelt. Ez volt talán az első gitárverseny, amit kifejezetten meg szerettem volna nyerni a nyeremények miatt, hogy aztán azokat felhasználva elkészíthessem a második kislemezem, aminek a kreatív munkája addigra már 90% körül járt és imádtam minden percét. Ha pedig esetleg nem nyerek, egyáltalán nem érdekel, mert attól függetlenül is elkészítek mindent, amit szeretnék, maximum rosszabb minőségben és lassabban. Mindeközben persze népszerűsítem is azt a zenét, amivel foglalkozni szeretnék. Az előbb elmondottak miatt, maga a tét létrejöttével, oly mértékű izgalom volt rajtam, hogy azt a döntőben sem tudtam levetkőzni. Ez rám, pedig egyáltalán nem jellemző.
Strm.hu: Kérlek mesélj a dal mögötti gondolatiságról!
BB: A totipotencia, mint biológiai fogalom megértése ihlette a szerzeményt. Ez azt jelenti nagyon leegyszerűsítve a dolgot, hogy léteznek sejtek, melyeknek keletkezésük pillanatában még nincs determinálva a helyük a rendszerben. Csak később alakul ki az a funkció, amit majd később az egész életük során el fognak látni. Akkoriban ezt teljes mértékben magamra tudtam vetíteni és átérezni ennek a súlyát. Úgy éreztem ennek az állapotnak a végére érkeztem és elkezdhetek végre az az ember lenni, aki szeretnék és ennek mindezidáig csakis saját magam voltam az akadálya. Ennek a gondolatnak a hangulatát hivatott átadni ez a dal. Persze mindez társult zenei ötletekkel is, amik igazából önmagukban is állhatnának, viszont a gondolat feltölti ezeket az eszközöket tartalommal. Legalábbis a cél ez akart lenni 😀
Strm.hu: Más dalaidban is visszaköszön a tudomány, sőt a project neve is ebből az irányból érkezik. Kérlek mesélj ezekről a hatásokról, mert rendkívül izgalmas párhuzamokat hozol, melyekből a mindennapi életben is használható gondolatok húzódnak meg. Hogyan lehet ezeket zenévé komponálni? Kérlek mesélj a Message From Gameta, a Traffic Jam in Phloem, a Photoblalstic és a Pupa mögötti gondolatokról is?
BB: A természettudományok rajongójának mondhatom magam, bár még közel sem rendelkezek annyi ismerettel amennyivel szeretnék, de folyamatosan dolgozom az ügyön. Ebben segít az egyetem és a szakma, amit egyébként is tanulok és szeretek, ez pedig a növényorvoslás. Ahogy újabb és újabb törvényszerűségeket ismerek meg alacsonyabb szerveződésekben rájövök, hogy rengeteg párhuzam húzódik ezzel a saját életünkben, csak mi emberek már olyan magaslatokból szemlélhetjük mindezt, hogy megfeledkezünk arról, hogy ugyanannak a rendszernek vagyunk mi is a tagjai, csak más nézőpontból szemlélünk hasonló dolgokat. Ezek az apró felismerések motiválnak a zenekészítésre és ezek töltik fel tartalommal az előbb említett zenei ötleteket.
Strm.hu: 2017. novemberében Until The Falls End címmel megjelent az első Meristem EP. Hol készült ez a felvétel? Vannak kedvenc tételeid rajta?
BB: A felvételek és a kreatív stádium is teljes egészében a saját kis szobámban történt Miskolc- Szirmán, ahol egyébként születtem. Pont emiatt, és a tudás hiánya miatt, még sok hibát észreveszek benne és majdnem ki sem szerettem volna adni, de aztán a barátnőm bátorítására mégis nyilvános lett. Egyébként én nagyon szeretem az összes dalt rajta és teljes egészében magaménak érzem. Tervezem is, hogy a későbbiekben csinálok belőle egy remake-et, amikor újra átgondolom és a mostani fejemmel megvalósítom a rajta lévő dalokat.
2. Secrets
Ez az érzés egy folyó vizén evezve fogalmazódott meg bennem. Teknősök csobbantak a vízbe, halak fürödtek a felszínen és a rovarok morajlása adott egy jellegzetes alapzajt, amibe ékelődtek bele a többi élőlény neszei. Elképesztő. Nem motivált más a dal megírásánál csak a szépség és ez a hihetetlenül változatos, de mégis egy tökéletesen kirakott, sok millió darabos puzzle hangulatára hajazó hatás kifejezése.
3. Incompatible
Olyan ez, mintha egy sok millió darabos puzzle egyik darabkája lennék és valahogy meg kellene találnom azt a helyet, ahová pontosan beillek. Keresés közben, néha az ember belekényszeríti magát olyan hézagokba, ahová ugyan nagy nehezen befér, de csak erővel. Valami mindig szorítani fogja. Ha ki akarunk ebből a hézagból szakadni, muszáj sebet ejteni a körülöttünk lévő darabkákon és a saját formánk szélein. Zeneileg, ami érdekes lehet ebben a dalban, hogy az ötletelés kezdetén random módon össze-vissza hangoltam zenei hangokra a gitárt, hogy ne tudjam mit játszok. Mindezt azért, mert így nem ragadok bele a megszokott ujjrendekbe és sémákba, ugyanis az mindig megnehezíti a gondolat kifejezését. Ha viszont nem tudjuk, hogy a gitáron épp merre mozgunk és mit játszunk, muszáj kizárólag a fülünkre hagyatkozni és minden hangot egyesével megkeresni. Ez alapvetően csak egy gyakorlatnak indult a részemről, de rájöttem, hogy akár ez lehet sokkal több is annál. Készült belőle egy dal, valamint azóta már az ismert hangolásokban is próbálom ezt a szemléletet követni. Mindent elfelejteni, amit valaha tanultam, hogy képes legyek csak a hangulatra koncentrálni.
4. Last Rays Of Summer
Egy padon feküdtem miközben néztem a felettem lévő fákat és a napot. Már ősz volt, éppen elkezdődött a levelek sárgulása, az élet leépülése, átlépése egy másik stádiumba, ahol már nincs semmi, csak pusztulás és a remény arra, hogy egyszer annak a szakasznak is vége lesz. A megfigyelés pillanatában azonban még minden tökéletes. A dal lényege maga a tudat, hogy ennek, ami most van, belátható időn belül vége szakad és ez ellen nem tehetünk semmit, azonban mégis érdemes kiélvezni a pillanatot amíg lehet. Egyszerűen mondva a vég kezdete, az ősz archetoposza. Ez, valamint a „Traffic jam in phloem” mondanivalói együttesen ihlették végül az ep címét: Until the fall ends.
5. Traffic Jam In Phloem
Tudjuk, hogy be fog következni a fagyás, de mikor beköszönt, mégis olyan érzésünk van, hogy túl hirtelen történt. Valójában az az igazság, hogy erre nem lehet felkészülni. Olyan ez, mint mikor egy ismeretlen dologról elképzeljük, hogy milyen érzés lehet megtenni, de amikor megtesszük természetesen köszönő viszonyban sincs az általunk elképzelt érzés a valóstól. A fagyás előtt a növények próbálják menteni a menthetőt és minden felhalmozott terméket a raktározó szövetekbe szállítani. Képzelhetjük, milyen tumultus keletkezhet ilyenkor a pályákon.
Strm.hu: Alig ért véget az Új Gitáros 2018 tehetségkutató és máris stúdióba vonultál, hogy rögzítsd az új Meristem EP-t, mely Absorbed Light címmel július 20-án fog megjelenni. Ennyire termékeny szerző vagy? Hol készült ez a felvétel? Milyen élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodtál?
BB: Nálam a termékenység időszakos. Mindig kivárom a flow-t és csak akkor dolgozom, ha jólesik. Erre olykor sokat kell várni, amit egyébként utálok, de ha megérkezik a koncepció, onnantól kezdve gyorsan haladok és relatív hamar elkészülnek a dalok, hogy aztán még egy fél évet üljek felette és az apróságokat javítgassam. 😀
Strm.hu: Élőben el lehet játszani ezeket a kompozíciókat? Tervezel zenekari formációt, hogy élőben is halhassák a dalokat a gitárzene szerelmesei?
BB: Minden vágyam egy élő zenekar ehhez a projekthez, de először szeretnék közönséget és nevet szerezni, hogy olyan zenészekkel tehessem mindezt, akikkel érdemes. Élőben egy újfajta hangszerelést szeretnék a daloknak, ami kifejezetten az adott zenekar tulajdonságaira lesz szabva. Szeretném ha az élő produkciónak lenne egyfajta sajátos varázsa azáltal, hogy azt, ami ott történik csak élőben kaphatja meg a hallgató.
Strm.hu: Milyen gitárokon játszol? Milyen erősítőt, effekteket használsz? Megtaláltad a számodra ideális hangzást vagy folyamatosan keresed az új dolgokat?
BB: Fogalmam sincs. Nem vagyok egy RigNerd. Van egy hangzás a fejemben, amit a magaménak érzek és ezt keverem ki, bármilyen cuccon is játszok éppen. Persze van amelyik alkalmasabb erre a célra, mint a többi. Még nem alakult ki egy konkrét szett, ami majd a végső konklúzió lesz, de ennek pusztán anyagi okai vannak. Ha majd ez megszűnik bemegyek a boltba és megveszem azt a felszerelést, ami akkor a leginkább én leszek. Gitárok terén mondjuk eléggé válogatós vagyok. A Telecaster áll a legközelebb ahhoz, amit szeretnék, de a keményebb higain sound-oknál botladozik. Van a telén kívül 3 ibanez gitárom amiket mind nagyon szeretek. Ha építhetnék egy gitárt, akkor az örökölné a telecaster karakterét és az ibanez gitárok kényelmét és artikulációját a higain sound-oknál. Gyakorlatilag mint Jakub Zytecki gitárja. 😀
Strm.hu: Kik voltak rád a legnagyobb hatással, mint gitárosra? És dalszerzőként?
BB: Nem is tudom. Ez nagyon összetett. Mind a két szempontból nagyon sok ember rengeteg sok műfajban. Ha nem baj, nem emelnék ki néhányat, mert az igazságtalan lenne a többivel szemben. Kisebb nagyobb mértékben minden perc figyelmesen meghallgatott zene alakítja az ízlésemet és hozzáállásomat. Ezért is fontos, hogy mit hallgat az ember.
Strm.hu: Néhány sztori érdekes lehetne az olvasók számára. Biztos vannak meghatározó emberek a fejlődéstörténetedben…
BB: Úgy gondolom, hogy a gitározást és a gitárt, mint hangszert Guthrie Govan maxolta ki teljesen. Nem látok olyan aspektusát ennek a hangszernek, amiben ő ne lenne a világ egyik legjobbja. Ha egy embert kellene megnevezni, akinek a játéka a legnagyobb hatással volt rám, az ő lenne. Az Erotic Cakes lemez nagyon nagy mérföldkő volt nálam, ha nem hallgattam meg 150-szer eddig életemben, akkor egyszer sem. Ami ott történik arra szerintem nem volt még példa a történelemben. A korábbi években John Petrucci volt rám nagy hatással a Dream Theater 2009-ig tartó munkásságával. Dalszerzőként, meg úgy egyébként is inkább lemezeket említenék meg, amik mind óriási befolyással vannak a mostani zenémre. Pl: Opeth – Damnation (2003), Chon – Grow(2015), Homey (2017), Periphery – PI (2010), PII (2012), Deftones – Koi No Yokan (2012), Volumes – Via (2010), Plini – Handmade cities (2016), Born Of Osiris – The new reign (2007), Jordan Rakei – Wallflower (2017) és még sokan mások…
Látszik, hogy javarészt 2010 utáni zenék. Szerintem ez alapvetően meghatározza mindazt, amit csinálok.