Kolumbia adott néhány nemzetközileg is elismert személyiséget a világnak – elég, ha csak Gabriel García Márquezre vagy Carlos Valderramara gondolunk -, és kétségtelenül ebbe a sorba tartozik Shakira is. Az aprócska énekesnő idén lett éppen 40 esztendős, és úgy döntött, hogy ebből az alkalomból meglepi magát és a rajongóit egy új lemezzel.
Az El Dorado borítóján tejben-vajban füröszti magát a szőkeség, és a hallgatónak sem kell aggódnia: a lemezanyag végigpörgetése után nem fogja azt érezni, hogy keserű mézt csorgattak le a torkán. Bár egyértelműen a latin piac leigázása lett becélozva az albummal – nem véletlenül íródott szinte az egész spanyol nyelven -, a szükséges nyelvtudás nélkül is bele lehet habarodni a szerzeményekbe. Kezdésként a modern alapokra építkező, Piqué iránti szerelmét dalba foglaló Me Enamoré köszön ránk, és nagyjából ezzel a nótával meg is kapjuk a lemez keresztmetszetét: táncolható déli alapok, a korszellemnek megfelelő hangszerelés, amit koronaként von be Shakira hangja.
A spanyol nyelvterületekre kiterjesztett térhódítás egyértelmű jele, hogy az énekesnő több nótához is a latin muzsikák feltörekvő sztárjait csábította be a stúdióba: így vendégeskedik a már korábban rádiós slágerré váló Chantaje dalban, valamint a címével együtt a stílusát is eláruló Trapben a honfitárs Maluma, de itt van Nicky Jam (Perro Fiel) és Prince Royce (Deja Vu), illetve a szintén nagy sikert aratott La Bicicleta-ban Carlos Vives. A kakukktojást a kevés angol nyelvű szerzemény közül az egyik, a What We Said jelenti, ebben ugyanis a kanadai reggae fogat, a MAGIC! a közreműködő, míg a Comme Moi is igazán egzotikus: a részben francia nyelvű számban Black M szórja a „szövegmagokat”.
Szimpatikus törekvés, hogy Shakira semmilyen jelenleg futó trend-hullámot nem akart meglovagolni, és bár több mindenbe belekóstolt, maradt annál, amiben jó: a karibi hangulatokkal fűszerezett popnál. Az egyik leghangulatosabb tétel a Coconut Tree, aminél szinte érezzük egy kókuszpálma árnyékában a simogató tengeri szellőt, de nehéz nem szeretni a When a Woman refrénjét vagy a lemezt záró szép balladát, a Toneladas-t sem. Az időzítés is a helyén van: az El Dorado tökéletes „filmzene” a nyárhoz.
Shakira rendkívül szerethető jelenség, akit elkerül a felhajtás és a hangos botrányok – aki mindent tudni szeretne a sztárról, annak nem kell mást tennie, mint IDE KATTINTANIA -, és bár az új lemezén nincs olyan kiugró sláger, mint mondjuk az Objection (Tango), a Waka Waka vagy a Whenever, Wherever, de ettől még az El Dorado kifejezetten kellemes perceket és felhőtlen kikapcsolódást nyújt. Vagyis legalább annyira szerethető, mint az énekesnő maga.
Az El Dorado elérhető az alábbi felületeken:
Media Markt:
Spotify:
Deezer:
Google Play:
iTunes: