The post Nothing But Thieves – Oh No :: He Said What? appeared first on STRM.hu.

A Nothing But Thieves egy rettentően furcsa zenekar. 2015-ben, az első, név nélküli lemez idején még nem nagyon lehetett őket meggyanúsítani azzal, hogy ne egy rockosabb popzenekarként akarnának működni, akkor sem, ha néha már finoman beférkőzött akkor is a dalaikba az elektronika, de a korai Maroon 5-ra hajazó témáktól a Radioheadre hasonlító dalokig inkább csak olyasmi fért bele a koncepcióba, amelyeket csak élő hangszerekkel lehetett előadni.

Most itt állunk sok évvel később, és amint megszólal a Dead Club City első dala, a Welcome to the DCC, az ember hajlamos azt hinni, hogy elnyomták a lemezt, és valahogy rákerült kezdődalként egy meg nem jelent Weeknd-sláger. Ez különösen annak fényében zavarba ejtő, hogy a 2020-as, Moral Panic című lemezük deluxe kiadásán ott engedtük el egymást, hogy Your Blood címmel írtak egy Radiohead-dalt, amelyet nemcsak úgy játszanak el, mintha a Radiohead tette volna, de Conor Mason úgy is énekelte fel, mintha Thom Yorke-ra aludta volna magát.

A Dead Club City a lehető legtávolabb áll ettől. Hogy ez baj-e, azt igazából mindenki személyes preferenciája dönti el, de az biztos, hogy kevésbé csalódik az ember, ha arra számít, hogy a Nothing But Thieves nettó popzenekarként tért be a stúdióba, és egy nettó poplemezzel jött is ki onnan. Egy olyannal, amit imádhatnak a rádiók, és ami egyébként koncerten sem szól rosszul a régi dalok mellett. És ha az előbb azt mondtam, zavarba ejtő a váltás, akkor még nem mondtam semmit.

A Nothing But Thieves ugyanis már beugrott Magyarországra megfuttatni ezt a lemezt egy Sziget-koncerten, és nem hogy egy brutálisan csapongó bulit toltak volna az ember arcába, egy olyan formában lévő zenekarként játszottak, amilyet ritkán lát az ember. És igen, még a tényleg súlyos Weeknd-ihletettséget mutató Welcome to the DCC is remekül szól élőben, és nem lóg ki az olyan klasszikusok mellől, mint a Sorry vagy az Amsterdam.

Persze ehhez az is kell, hogy gigaslágerként itt van az új lemezen az Overcome, amit minden magára valamit is adó rádiónak illene rongyosra játszania, és ami konkrétan egy olyan tökéletes popdal, amit nem lehet nem szeretni, élőben pedig elindítja a bulit, szóval mondhatni, megfogták vele az isten lábát. Ilyen dal sajnos nincs még egy a lemezen, de ez nem azt jelenti, hogy a Dead Club City felejthető lenne.

Eleve talán nem teljesen egyértelmű, de a DCC egy konceptlemez, amely egy privát klubként működő városban mutat be disztópikus és nagyon is valóságos hangulatokat és sztorikat, amelyek kísértetiesen hasonlítanak a jelenlegi világunkra, azon belül is az interneten élt életünkre, ami mondjuk úgy, hogy sokak számára az élet nagy részét teszi ki. Azért annyira nem összefüggőek a történetek, hogy végül majd hirtelen musical kerekedjen belőle valahol a Broadway-n, de ha az ember odafigyel, akkor meglátja a dalokat összekötő finom szálakat.

Stílusban mondjuk lehet, hogy nem fogja észre venni, mivel talán ez a legcsapongóbb NBT-lemez, a Welcome to the DCC funkos elektronikájától a soulos Talking To Myselfen át a Tomorrow Is Closed menetelős indie rockjáig tényleg minden befért ebbe a klubvárosba. Miközben végigvágtatunk rajta, megállunk a pszichedelikusabb, francia elektronika által kimart vidékeken is a Foreign Language-ben, egy kicsit kikacsintunk a Status Quo In the Army Now-jára a Do You Love Me Yet?-ben, kitérünk a rádiós lassú popslágerek terepére is a Keeping You Aroundban, hogy aztán itt-ott kicsit meg is nyugtassuk a régi rajongókat a megszokottabb, gitárosabb témákkal olyan dalokban, mint a Members Only, vagy az egyértelműen Royal Blood hatásokat mutató Pop the Balloon.

Bárhogy is legyen, azt nem lehet elvitatni a Dead Club Citytől, hogy biztonsági játékot játszana. Mintha a Nothing But Thieves sportot űzött volna abból, hogy az egymástól legtávolabb eső ötleteit is megvalósítsa ezen a lemezen, és annyi hangulatot és stílust pakoljon fel rá, amennyi csak ráfér. Ez lehet, hogy a régi rajongókat inkább eltántorítja, mint megfogja, de ezek a dalok továbbra is klasszikus Nothing But Thieves-számok, csak épp némileg másképp megfogalmazva.

De hogy élőben hogyan fogalmazzák át őket, az tényleg egy csoda, legalábbis a Szigetből kiindulva, ahol az NBT koncertje olyan volt, mint valami népünnepély. Szerencsére meg lehet nézni újra, hogyan megy ez a Dead Club Cityben, 2024. február 12-én ugyanis a Barba Negrában lép majd fel a zenekar, ahol a nagy klasszikusok mellett többet játszanak majd erről a lemezről is. És nem lógnak majd ki a dalok a régiek közül. De aki nem hiszi, járjon utána.

The post Ez a klub minden, csak nem halott – Nothing But Thieves: Dead Club City-kritika appeared first on STRM.hu.

The post Purple Disco Machine, Duke Dumont, Nothing But Thieves – Something On My Mind appeared first on STRM.hu.

The post Purple Disco Machine, Duke Dumont, Nothing But Thieves – Something On My Mind appeared first on STRM.hu.

Hallgasd meg ITT.

A dinamikus kollaborációban Purple Disco Machine tovább csavart egyet jellegzetes stílusán az elektronikus indie popba hajló csillogó szintetizátor textúrákkal, pezsgő elektro basszusvonallal és a Nothing But Thieves összetéveszthetetlen hangzásával. A műfajok egyedülálló keverékét tovább erősíti Dom Craik és a listavezető producer, Duke Dumont, akinek Purple Disco Machine-nel való barátsága az elmúlt évek közös fellépései során született meg.

A számot egy nagyon ügyes vizuál kíséri Denisha Anderson rendezésében a Caviarnál. A videoklip, mely a Nothing But Thieves és Purple Disco Machine, mint elrabolt túszok cameo-szereplésével készült, a nézőket egy étterem kirablásával végződő nagy sebességű örömautókázásra viszi, melyben tüzes, romantikus szikrák is a középpontba kerülnek.

A Purple Disco Machine a diszkó újjászületésének egyik éllovasaként fülbemászó groove-jaival számtalan elismerést és listavezető pocíziókat szerzett. Legutóbbi együttműködése, a Kungs-szal készített “Substitution” már több mint 110 millió streamet ért el világszerte, és egy újabb hatalmas európai rádiós sláger lett (#2 helyezésig jutott Európában és hazánkban is), és arany státuszt ért el Olaszországban, Hollandiában, Franciaországban, Belgiumban és Magyarországon. Lenyűgöző eddigi karrierje során, amely magában foglal egy Grammy-díjat és remixeket számos elismert előadó számára (mint például Dua Lipa, Mark Ronson, Calvin Harris, Sir Elton John & Britney Spears, Fatboy Slim, Lady Gaga & Ariana Grande, Diplo és SIDEPIEC), Purple Disco Machine megszilárdította pozícióját az elektronikus zene úttörőjeként. Miután a közelmúltban Grammy-vel jutalmazták a Best Remix Performance kategóriában Lizzo „About Damn Time” című dalához készített remixét Purple Disco Machine továbbra is elképesztő sikereinek hullámait lovagolja meg.

Az elektronikus virtuóz listavezető előadóvá nőtte ki magát Sophie and the Giants-szel való együttműködése révén, olyan dalokkal, mint a “Hypnotized”, az “In The Dark” és a “Paradise”, valamint számos többszörös-platinalemezes kislemezt is elért olyanokkal, mint Eyelar és Moss Kena. Ezen eredmények mellett Purple Disco Machine folyamatosan egy sor klub kedvencet szállított, köztük a „Body Funk”, a „Dished (Male Stripper)”, a „Rise”, a „Playbox” és a legutóbbi „Bad Company” kislemezt.

A Nothing But Thieves jellegzetes hangzásáról és erőteljes dalszövegeiről ismert. A banda alt-rock érzelmességét tette hozzá a dalhoz, dinamikus élt adva az együttműködésnek. A southendi öttagú csapat a közelmúltban adta ki az Egyesült Királyságban #1 pozícióban debütáló albumát, a „Dead Club City”-t, és remekül tud hangzásában váltogatni és kísérletezni az őket formáló változatos műfajok között, ami a „Something On My Mind”-ot különösen erőteljes együttműködéssé teszi.

Bár Duke Dumont kizárólag a művészetre és egy világverő élő show felépítésére összpontosít, továbbra is úgy hozza a sors, hogy közben kereskedelmileg is elképesztően sikeres zenéket készít. Világszerte streamelt számai szó szerint milliárdos magasságokba nyúlnak, pontosan több mint 4 milliárdra, így ő a bolygó egyik legsikeresebb elektronikus zenei producere. Az olyan gigaslágerek, mint a “The Chant”, az “Ocean Drive”, a “The Power”, a “Red Light Green Light”, az “I Got U” és a “Need U (100%)” felrobbantották a klubokat és házibulikat, és továbbra is ezt teszik az elmúlt egy évtizedben. Megjelenésükkor az „I Got U” és a „Need U (100%)” #1 lett az Egyesült Királyság kislemezlistáján.

Az együttműködés koncepciója Purple Disco Machine, Duke Dumont és a Nothing But Thieves egymás iránti kölcsönös tiszteletükből fakadt. Purple Disco Machine már régóta az indietronica hangzás csodálója, amit olyan előadóknak készített remixei is bizonyítanak, mint a Foals, a Two Door Cinema Club, a Balthazar, a New Order és a Royal Blood. Amikor a Nothing But Thieves megkereste Purple Disco Machine-t azzal a kéréssel, hogy remixeljen egy számot a legújabb albumukról, Purple Disco Machine egy másik javaslatot tett; azt javasolta, hogy inkább készítsenek együtt valami teljesen eredetit. Ennek köszönhetően a banda lelkesen egyesítette erőit vele, melynek eredményeként megszületett a ‘Something On My Mind’.

Miután az év elején már számos headliner DJ-szettet játszott szerte a világon, Purple Disco Machine első alkalommal szülővárosában, Drezdában is egy hatalmas bulit fog csapni szeptember 15-én. Az 5000 férőhelyes helyszínen megrendezendő showműsorban számos közreműködő előadó vendégszerepel majd slágerlemezeiről. 2023-ban több mint 80 fellépéssel a naptárában (köztük augusztus végén idehaza a Strand Fesztiválon is), Tino Piontek, azaz Purple Disco Machine hamarosan az Egyesült Államokba, Kanadába, Európa számos országába és Mexikóba is elutazik még idén, hogy még tovább terjessze a diszkószeretetet a bolygón.

A “Something On My Mind” már elérhető minden platformon és várhatóan 2023 egyik nagy himnusza lesz.

DAL LETÖLTÉSE/STREAMELÉSE ITT

The post Purple Disco Machine, Duke Dumont és a Nothing But Thieves bemutatta új kislemezüket: „Something On My Mind” appeared first on STRM.hu.

The post Nothing But Thieves – Dead Club City appeared first on STRM.hu.

The post Nothing But Thieves – Welcome to the DCC appeared first on STRM.hu.

Az új lemez videóklipjeinek sorát a Sorry és az Amsterdam után tehát a Particles folytatja. Az olykor narrációval és életképekkel színesített, koncertnapló hangulatú videót október 11. és 16. között az Egyesült Államokban forgatták. “A Particles valószínűleg a korong legszemélyesebb szerzeménye. A második album munkálatai alatt személyenként és zenekarilag is sok változáson mentünk keresztül, a dal a “vihar” kellős közepén született. Nem volt feltétlenül betervezve ez a single, de ahogy az albumon munkálkodtunk, kikristályosodott, hogy fontos dallá válik és meg kell jelennie.” – mesélte a banda.

Meg kell hagyni, a Nothing But Thieves igazán eseménydús periódust tudhat a háta mögött. Debütáló albumukból több, mint 300 ezer példány fogyott és 200 millión felüli a streamelések száma. Az öt southend-i suhanc a maroknyi havernak adott essex-i koncertektől rövid időn belül teltházas estékig jutott. Turnézhattak a Muse-zal, megannyi európai és amerikai fesztivál húzóneveivé váltak – még Dél-Koreában is, ahol több, mint 20 ezren voltak rájuk kíváncsiak. Kalandozásaik során fanatikus rajongóbázisuk egy pillanatra sem tágít mellőlük. A banda 2016 nagy részét Amerikában töltötte, vendégeskedtek tucatnyi legendás tv show-ban, és albumuk a legkelendőbb brit zenekari debütálássá vált az országban. Sikerük a Broken Machine megjelenésével még inkább szárnyra kapott, további teltházas koncertekkel ékesítve turné-naptárukat.

The post Új klip a Szigeten majdnem fellépett zenekartól: Nothing But Thieves – Particles appeared first on STRM.hu.

Az ötfős csapat a budapesti fesztivál utolsó napján játszott volna, ám mivel az énekesüket kórházba kellett vinni, a már a helyszínen tartózkodó zenekar kénytelen volt lemondani a bulit. Szerencsére nem volt annyira nagy a baj, így a lemez megjelenését nem fenyegette semmi. Ráadásul a Broken Machine megérkezését nagy várakozás előzte meg, köszönhetően az olyan, előzetesen bemutatott daloknak, mint a lendületes Amsterdam, vagy a ragyogó ballada, a Sorry.

Az új lemezre hatással volt a Kintsugi japán művészeti ág, amely szerint egy tárgy törötten még gyönyörűbb lehet, mint normál állapotában, és az aranyozott ragasztású test is ezt szimbolizálja a borítón: a repedések akár büszkeségre is okot adhatnak. A 2015-ös debütáló albummal sok hívet szerző Nothing But Thieves pontosan ezt akarja kifejezni az új dalokkal: a Conor Mason énekes vezette együttes az elmúlt két év minden nehézségét, tapasztalatát és erényét igyekezett belevinni a friss szerzeményekbe.

A fiatal srácok népszerűségét jól jelzi, hogy idén a rangos Glastonbury fesztiválra is meghívást kaptak, a novemberben startoló brit turnéjuk állomásainak több mint fele pedig már most teltházas.

A zenekar nevét viselő első albumból 250 ezer példány kelt el, és több mint 174 millió kattintást számlál a különböző stream oldalakon. Az ötös vendégként játszott a Muse turnéján, 20 ezer ember előtt léptek fel Dél-Koreában, és a legismertebb amerikai televíziós show-műsorokban (James Corden, Jimmy Kimmel) is megmutathatták tudásukat. Ennek hatására a bemutatkozó anyaguk 2016 legjobban fogyó brit rock debütálása lett a tengerentúlon.

The post A megtörtség is lehet erény: megjelent a Nothing But Thieves második albuma! appeared first on STRM.hu.

The post Nothing But Thieves – Broken Machine appeared first on STRM.hu.