Március 9-én megérkezett a kanadai Three Days Grace 9. stúdióalbuma, a város és a társadalom zajától távol megalkotott Outsider, ami egyrészt folytatja a zenekar által megteremtett hagyományokat, ugyanakkor érezhető rajta, mennyit fejlődött, színesedett a csapat hangzásvilága, mondanivalójuk pedig ezúttal is kritikus, velős és őszinte, személyes szálakkal körbefont.
Matt Walst frontember számára ez a második anyag, melyen együtt dolgozik a bandával. Testvére Brad Walst, a zenekar basszusgitárosa szerint Matt „a magabiztosság új szintjére lépett és rengeteg ötletet hozott a projektbe.” Mindeközben Neil Sanderson a dobok mellett kibővítette az elektronikus vonások palettáját: analóg szintetizátorokkal és programozással színesíti a hangzást. Elmondása szerint a Nine Inch Nails, a White Zombie, a Bring Me The Horizon, Lana Del Rey és a Lost Boys című filmklasszikus voltak rá hatással ezen a téren. Ez az evolúció már a legelső single-ön, a The Mountainen is tetten érhető, de szerencsére az aréna-betöltő riffektől sem kell búcsút vennünk, melyekből Barry Stock gitáros a szokott módon kiveszi a részét. A srácok egy speciális rádiós különkiadás alkalmával izgalmas háttérinfó-morzsákat osztottak meg rajongóikkal. Íme néhány részlet:
Az album születésének körülményeiről…
Neil: Épp hogy csak túl voltunk egy nagyszabású, világkörüli turnén, a végén Oroszországot, Kelet-Európát is megjártuk, úgyhogy meglehetősen lefárasztott minket az út. Szerettünk volna egy kicsit elszigetelődni, hogy elkészíthessük ezt az albumot, ezért amint hazaértünk, rögtön felkerekedtünk és meg sem álltunk Észak-Ontario-ig, ahol van egy kis földünk. Ott aztán gitárokkal, billentyűzetekkel felpakolva összegyűltünk, hogy lecsillapodjunk és belevághassunk az ötletelésbe.
Matt: Igen, aztán Hamilton mellett, a Jukasa stúdióban vettük fel az anyagot. Nem szerettünk volna Toronto-ban rögzíteni, mivel az előzőt ott készítettük, most el akartunk szakadni kicsit ettől a vidéktől, úgyhogy Hamiltonon kívül, a semmi közepén alkottunk.
A lemez témájának és hangzásának kialakulásáról és két bevált producer-cimborájuk visszatéréséről…
Neil: Szerintem van egy közös téma, ami átszövi az egész albumot. Az Outsider (Kívülálló) cím azt a döntést hivatott reprezentálni, amikor nem akarsz többé túl közel lenni azokhoz a dolgokhoz, amik befolyásolnak – akár rossz, akár jó értelemben. Emberekhez, akik befolyásolják miben hiszel, mit vásárolsz, mi mellett vagy mi ellen állsz ki. Miattuk és ezek miatt a dolgok miatt egy ponton olyan, mintha elvesztenéd önmagad, és az Outsider egy döntés amellett, hogy kilépjünk ebből az őrületből és káoszból, és mindezt kellő távolságból szemléljük.
A zenei megoldásokat illetően minden lemeznél más irányvonalat követünk, ez egy természetes folyamat, mindig is így szerettük volna. Minden esetben valami egyedülállót, egyedit szeretnénk alkotni. Az Outsider esetében nagyon büszkék vagyunk a hangzás, a zeneiség minőségére. A One-X album óta most először dolgozott együtt ez a produkciós csapat, és az, hogy Gavin Brown és Howard Benson lettek a producerek, egészen visszavitt minket a gyökereinkhez és segített előcsalogatni a lehető legjobb zenét, ami megbújt bennünk.
Barry: Nos, ez volt az első alkalom, hogy összehívtuk két korábbi producerünket ugyanarra az albumra. Úgy gondoltuk, hogy Gavin fantasztikus volt már az első lemezünknél és a Human-nél is, és ő mindig kihozza belőlünk a legjobbat, a legjobb dalokat és kézben tartja a dolgokat. Vele kezdtünk, aztán úgy éreztük, hogy Howard remekül fel tudná tenni az i-re a pontot. Mindkettőjüket szeretjük és a legjobbat akartuk kihozni belőlük, magunkból és a lemezből is.
A The Mountain című dalról…
Matt: Szerintem a The Mountain arról szól, hogy túljutsz olyan dolgokon, amik eddig visszatartottak, lerántottak, mint a depresszió, a szorongás vagy akár a számlák befizetése. Minden nap egy új küzdelem, de csak előre kell nézni és tudni, hogy szebb napok is várnak ránk.
Neil: A személyes harcaid leküzdését szimbolizálja, nem számít, milyen körülmények között vagy éppen. Néhány ember számára ez lehet a csúcs elérése, mások számára pedig kikecmergés a gödör aljáról. A videóval azt szerettük volna megmutatni az embereknek, hogy próbálkozunk, hogy a lehető legjobbak legyünk.
Szerettünk volna egyfajta hipnotikus, dörgő dob hangzást, és a szövegvilágban is életre hívni a „kívülállók” azon elhatározását, hogy nem akarnak egy olyan dolog részese lenni, amitől elveszítik az igazi énjüket. A dallamvilágot több dolog is inspirálta, például a Lost Boys című alkotás filmzenéjének pár dübörgő dobokat felvonultató, sötét hangulatú, billentyűs momentuma. De hatással volt ránk a Genesis és a The Criminal Mind is.
Az Infra-Red című dalról…
Matt: Azt hiszem az Infra–Red arról szól, hogy megtalálod azt a személyt, akivel egy különleges szinten kapcsolódtok, szinte szavak nélkül megértitek egymást. Csupán kevés ilyen típusú ember sétál be az életedbe, de az a pár biztos, hogy pont akkor, amikor a legnagyobb szükséged van rájuk.
Matt, a frontember növekvő magabiztosságáról…
Brad: A Human lemeznél úgy érzem, hogy valamennyien próbáltuk megtalálni a helyünket. Jó album lett, de ez a mostani azt hiszem, nagyon különleges, Matt valósággal ragyog benne. Hallani az énekén, hogy agresszív, nagyon magabiztos, ez borzasztóan izgalmas. Úgy vélem, ígéretes jövő áll előttünk.
Neil: Ahogy Brad is utalt rá, Matt egyértelműen a magabiztosság új szintjére lépett – az 5 év alatt, mióta a bandában van, szinte folyamatosan úton voltunk, ez még inkább összekovácsol egy zenekart, így természetes volt a közös kreatív alkotás. Ennek a lemeznek tömör, velős üzenete és hangzása lett, úgy gondolom, hogy elértük, amit szerettünk volna.
A turnézásról és annak repertoárjáról…
Neil: Minden alkalommal alig várjuk, hogy útra keljünk. Jelenleg rendíthetetlenül próbálunk a jammelős menedékhelyünk rejtekében. Ez egy rettentően nagy energiájú album. Most már, ha lemezt készítünk, mindig eszünkbe jut a masszív húszezres, erőteljes tömeg, és hogy milyen érzés lesz előadnunk nekik, úgyhogy ez egy izgalmas időszak.
Valószínűleg az egész repertoárunkat megturnéztatjuk. Imádjuk az új dalokat, de fantasztikus érzés 15 éves szerzeményeket játszani például Bukarestben, Romániában, vagy Plovdivban, Bulgáriában. Mikor eljátsszuk ezeket a dalokat és a rajongók folyékonyan éneklik velünk az angol szövegeinket, minden egyes szót, az szuper menő, ezért egyértelmű, hogy szeretünk széleskörűen válogatni.
Rendkívül szerencsések vagyunk, hogy világszerte ennyi ajtó kitárult előttünk. Az is egy dolog, hogy az internet lebontotta a falakat a zene áramlása előtt. Múlt nyáron Kelet-Európában turnéztunk, Oroszországban is volt pár remek koncertünk, sosem látott hőség közepette. Mi pedig nem vagyunk túl jól felszerelve légkondícionálás terén. Hihetetlen hőmérsékleteken játszottunk, és a hotelszobában is ugyanaz a meleg fogadott, aztán következett a 6 órás ébresztő. Szóval nem volt semmi ez a turné, valamennyien fogytunk vagy 6 kilót.
Az meglehetősen egyértelmű a mi esetünkben, hogy a dalszövegeinket a saját, személyes élményeink, megfigyeléseink, társadalomhoz fűződő kommentárjaink, küzdelmeink inspirálják. Mikor például elvesztünk egy szeretett személyt, vagy hasonló intenzitású élmény ér, az egyfajta terápiaként a Three Days Grace dalaiban ölt testet. Mi is csak normális srácok vagyunk, akik ugyanazokon a dolgokon mennek keresztül, mint mindenki más. És szerintem a rajongóink felismerik ezt, és mikor a dalszövegeinket hallgatják, össze tudják kapcsolni őket a saját életükkel, így válnak valóságossá számukra is. És ez egy rendkívül erőteljes kötelék köztünk – és ez az egyik legszebb dolog a zenében.
Hallgasd vagy vásárold meg az Outsider c. albumot az alábbi linkre kattintva!
